Más is úgy érzi, hogy ha visszatekint a múltjára akkor legszívesebben elbőgné magát?

Nem. Miért bőgnék?

Persze voltak rossz dolgok, viszont jó hosszan sorolhatnám, mi mindent csináltam már. Így a negatívumok eltörpülnek mellette.

Ez az elbőgés mondjuk talán túlzás lenne, (mondjuk én ffi vagyok) de mostanában egyfajta önmarcangolás és saját magammal szembeni lelkifurdalás el szokott fogni.

Szemrehányásképpen haragszom magamra azért, mert: amikor fiatal voltam, hülyeségnek tartottam azt, hogy valaki discoba megy, táncol, löki a sódert a csajoknak, afféle életvidámkodó életet él. Én nem, én "komoly" voltam, visszahúzódó és egy hülye faasz, hogy akkor elhitettem magammal, hogy felette állok az ilyen "hülyeségeknek", aztán mostanság jutott eszembe, hogy tán elfecséreltem az ifjúkoromat.

20.29-esnek!:) Én is 18 évesen kezdtem el bulizni, akkor is csak nagyon ritkán de nem érzem, hogy bármit is kihagytam volna:) Sokszor voltam viták, hogy mentem volna de utólag örülök, hogy inkább 14-17 évesen otthon tanultam.

Egyébként igen, sokszor érzem úgy hogyha visszagondolok a múlta el tudnám magam bőgni. De nem azért mert annyira jajj de jó volt. Rengeteg mindent másképp csinálnék és megbántam. Ezért nem is gondolok sokszor arra, hogy mi volt akkor, ki voltam. Csak azt sajnálom, hogy ezzel teljesen elfelejtem a múltamat.

L/19