Párom lánya utálja a közös gyermekünket, mit tehetnék?

Hát, ez esetben is őszinte.

Figyelj mégis mit vártál??? Teljesen normális a reakciója, ha 20 éves lenne és Így reagálna azt is megérteném, hiszen kb. új család jött létre, ő pedig a régit szereti.

Lehet, hogy tényleg nem szereti a kisbabákat, sokan felnőtten sem szeretik őket és tényleg lehet, hogy rondának látja.

Valószínűleg féltékeny. Ezzel sajnos nem tudsz mit csinálni. Neki már az is elég nagy trauma volt,hogy a szülei elváltak,s most ráadásul az édesapjának még egy új kapcsolata is van. A közös kisbabátok az csak hab a tortán neki. Azért azt lásd be, hogy egy ilyet nem egyszerű feldolgozni. Eddig nem kellett az apja szeretetén osztoznia,most már igen. Persze, nem mondom,hogy ez normális, szeretni kell a féltesókat is. Nekem is van féltesóm, amikor megszületett nehéz volt feldolgoznom,de ahogy telt az idő,úgy egyre jobban megszerettem őt,ha szabad így fogalmazni. Rájöttem,hogy a kisbaba nem tehet semmiről, őt nem szabad utálnom. A féltesóm apját én se szeretem a mai napig,nem is fogom soha, viszont ahogy telt az idő megbarátkoztam vele, elfogadtam,hogy ez van.Igaz, mi együtt éltünk. Ha jól veszem ki a szavaidból ti nem éltek együtt.

Azt kell a lánnyal megértetni,hogy az a pici baba nem tehet semmiről,ne rá haragudjon. Sőt, nem kell haragudnia senkire,inkább örüljön,hogy van egy kis tesója akit babusgathat, s az apukája is boldog. Hidd el, hogy idővel belátja ő is, hogy a mostani viselkedése nem sok jóra vezet.

"Sajnálom, hogy ez a helyzet. Talán idővel megváltozik. Kierőszakolni nem tudjátok a szeretetét.

De ha belegondolok (az én szüleim több évtized után is boldog házasságban élnek) ha velem történne ilyen...bunkóság vagy sem szerintem én sem lennék kíváncsi apám másik gyerekére aki nem az én édesanyámtól van, meg a nőjére sem...persze a körülmények is fontosak, hogy s mint mentek szét a leányzó szülei.

A válasz írója 77%-ban hasznos válaszokat ad.

A válasz megírásának időpontja: ma 13:56" vagyok

Ha netán apám hagyta el a családját...rá se lennék kíváncsi, soha nem tudnám elfogadni az új helyzetet, ha anyám, akkor rá nem...

Ezért is sajnálom nagyon az elvált szülők gyerekeit, én felnőtt vagyok, egy ilyen dolgot viszont egészen biztosan nem tudnék soha feldolgozni, hogy a szüleimet nem együtt látom, hanem valami vadidegen pacák, csaj oldalán.

Semmit nem tudsz tenni, max. annyit, hogy kedves és megértő vagy.

Hidd el, nem olyan könnyű elfogadni (főleg kamaszként), hogy az apjának új párja van, ráadásul közös gyerekük is született. Nem kötelessége meglátogatni a "babócát" és jópofizni vele.

Hogy őszinte legyek, ha velem ilyen történne, én sem örülnék. Nem tudnék mit kezdeni egy nálam majdnem 20 évvel fiatalabb kisgyerekkel, aki "csak" a féltestvérem.

Nem neveletlen.

Egyesek szerint tök jó dolog a csonka család és egyebek, de a valóság az, hogy minden gyereken meglátszik,hogy elvált szülők gyereke és ez ilyen problémákat is okozhat, bár úgy gondolom ez egyáltalán nem probléma, akinek vannak érzései, az haragot is érezhet és nem kötelessége szeretni sem téged, sem a gyereket.

Látod elég sokan írják, hogy ők is így viselkednének. A kamasz lány reakciója normális.

ezek után pláne sokkal megértőbben kéne viselkednek Neked is, a férjednek is a lánnyal. évekig felé sem nézett, gyerektartást sem fizetett, mégis mit vársz?

ha nem lenne kíváncsi az apjára, az sem lenne bunkóság tőle.

mellesleg egy féltestvér csak egy féltestvér.

ha szereti őt a nagyobb féltestvére az csak ajándék, amiért összetehetik a szülők a kezüket. ha pedig nem szereti, nem akarja megismerni, tiszteletben kell tartani, nem pedig rosszallni, mert számára olyan, mint egy idegen.

Na vegyük sorjában

Most 17 éves, 6 évesen "hagyta el" az apja. Azután nem fizette a gyerektartást, külföldön éltettek, igazán nem is ismert titeket. Most 1-2 éve meg fizet az apa és próbál kapcsolatot kiépíteni egy lelkileg sérült 17 éves kamaszlánnyal és erre még te ráteszel egy lapáttal, azzal, hogy szeresse a TE gyerekedet, akivel az Ő apukája nap mint nap együtt van, miközben őt elhagyta az apukája?

Hát hidd eel, hogy sokáig kifejezetten utálni fogja a helyzetet, csakhogy a helyzetet nehéz utálni, könnyebb a gyereket. Neki ő nem testvér.

Testvér az, akivel egy a sorsunk. ez a gyerek nem az. Neki nincs apja, ennek a gyereknek van stb.

esetleg akkor fog vele megbékélni, ha ugyanúgy elhagyja ezt a gyereket is az apja, ahogy őket.

Én teljes mértékben egyet értek a lánnyal.

Apámnak 3 felesége volt, mindegyiknek csinált gyereket. Én az első házasségból vagyok, volt olyan testvérem, akit apám temetésén láttam először. És nekem jött azzal, hogy milyen kedves apánk volt, meg miért nem látogattuk stb.

Csakhigy én egy nemtörődött apát ismertem, ő meg egy olyat, aki levitte a játszótérre, elment érte az iskolába stb.