Mit tegyek hogy eltudjam viselni az anyósomat?

Ha egy mindenbe belekotyogós anyósa van az embernek, akkor a lehető legeslegrosszabb amit tehet az ember hogy mindenben kikéri a tanácsát...te jó ég....

én anyósom is olyan hogy tanácsot osztogat ha kell ha nem, mindenbe beleszólt, anélkül is ha kértem, nehogy még adjam is alá a lovat! Mi ebben a logika?

Ha valaki minden lében kanál akkor azzal éreztetni kell hogy ne szóljon bele, nemhogy még bíztatni is :)

Én azt csináltam (és már haladok, mert nekem már nem mondja a tanácsait csak féjemnek) hogy bármit is kotyogott a főzésbe, gyereknevelésbe, mindig annyit mondtam hogy "köszönöm de én nem így szoktam".

Egy idő után mivel látta hogy úgysincs értelme észt osztani mert nem fogadom meg vagy máshogy látom a dologt ezért többé nem tette. Kérdezni meg aztán pláne soha nem kérdezek mert azzal csak elindítanám a tanács-lavinát, és mivel ezzel csak azt éreztetném vele hogy vmihez ő jobban ért nálam ezért onnantól nem lenne nyugtom.

Amúgy nekem sincs nagy gondom azan kívül, ezért nálunk nincs rossz kapcsolat, csak ezt az egyetelen dolgot kell szem előtt tartanom, hogy még azelőtt szereljem le hogy elkezdene okoskodni. Pláne hogy abszolúte semmiben nemértünk egyet sem gyereknevelésben, sem főzésben :)

Az anyósok már csak ilyenek. Mindenbe belekotyognak, mindenhez jobban értenek. Nem tudod megváltoztatni, pláne, hogy már beszéltetek is erről.

Amit tehetsz az az, hogy elfogadod őt így, amilyen, vagy szépen elköltöztök.

Egyébként mi anyósok annyira szeretnénk segíteni, nélkülözhetetlenek lenni, hogy észre sem vesszük, ha már terhes a jelenlétünk.

Gondolj bele, mennyivel jobban jártál így, mintha egy gonoszkodó, ármánykodó anyósod lenne!! Ez a tied legalább segítőkész, rendes.

Senki se lehet tökéletes. Vszeg benned is van hiba, és benne is. A család legfőbb összetartó eleme az egymáshoz való alkalmazkodás.

Ha elfogadod a segítségét a gyermekfelügyelet terén, akkor sajna el kell fogadnod a hülyeségeit is.

12:06-os vagyok. Az milyen helyzet, hogy a segítségért gyakorlatilag mindent el kell viselni, kötekedést, szándékosan ellentétes nevelést, mások előtt lejáratást, és fogadjuk el, hogy vállhúzással elintézi kedves anyósom, hogy ha nem tetszik valakinek, az az ő baja?

Kelti a feszültséget és nyeljünk le mindent?

ÓÓ, drága 16-os, veled már találkoztam más kérdéseknél, és általában rólad az derül ki, hogy máshogy gondolkozol mint egy normális nő. Egy másik kérdésben a kérdező pár szót rosszul írt le, ezért azt kívántad neki inkább ne legyen terhes mert akinek béna a helyesírása az rossz anya lenne :)

Szóval a meglátásaidnál a kutyám is okosabbat ugat és zsebkendőbe is okosabb tanácsot fújok. Meg szerintem a válaszolók többsége is!

"12-es, nagyon gyerek eszed van még vagy csak szimplán buta vagy. "

Ezt a mondatot még kiemelném: most már szállj le a magas lóról, hogy mindenkit sértegetsz a fórumon. Már nem egyszer láttam tőled, hogy így kommunikálsz, és meg kell mondjam, undorító, modortalan, és cseppet sem vall tanult emberre, bár másik kérdéseknél már bizonyítottad, hogy nem vagy valami empatikus, kedves ember. Csak akkor inkább ne okoskodnál ennyit.....

17-es hiába sarkítod le azt a kérdéskört, attól még nem az lesz a valóság. Kitértem arra, hogy úgy egészében katasztrófa lenne jelenlegi állapotában a csaj - anyának. 19-es is masszívan tinikorban leledzhet ilyen szókinccsel és érzülettel. Nézzétek. Nem a kis lelkecskéteket jöttem ide simizni, hanem véleményeket cserélni, segíteni, fejleszteni akit lehet. Sértegetés meg építő kritka között azért látok pár árnyalatnyi különbséget. Én. Az, hogy ezt ki minek veszi függ az érettségtől, az érzelmiintelligencia szintjétől. A kutyás meg egyéb hasonlat meg aztán végképp ütős revans volt.. Most aztán jól megvédted a női társadalmat. Csak ne az ostobaság és a felelőtlenség mellett kampányolnál, könyörgöm. Na, majd felnőtök. Egyszer.

18-as én értem amit írsz és sok esetben igaz is, de sok esetben nem. Voltál már 50? Nem? Én sem. Nem tudhatjuk. Láttam sokakat, akiknél már megjelentek a nyugdíjasokra jellemző szimptómák, holott nemrég léptek be az 50-be. Ez egyénfüggő, én úgy tapasztaltam. Kotnyeleskedő anyós sem fog nyilván alapjaiban megváltozni, de vajon hányszor ült le a család _érdemben_ beszélgetni vele? Van olyan is, hogy egyszer, sokszor, mindent megpróbáltak, oké. Ez egy kisebb szám. A több az az, mikor megy mindenki részéről a rinya mindenfelé a világba, fröcskölődés, de a sok vélt vagy valós sérelem miatt nem képesek egymással kommunikálni. Akinek inge csak az veszi magára persze. Nekem volt jó anyósom is, rossz is, túléltem mindegyik szituációt.