Mit csináljak már? Apám mindenbe beleköt amibe csak tud. Már évek óta csak tűrök. De most már nem bírom tovább.

Nincs egy nyugodt percem sem,mert mindig valamiért belém köt. Hol azért mert neki nem jött össze valami,vagy valami baja van mással,vagy azért mert neki nem tetszik ez meg az,vagy amiatt,hogy mikor eszek és mennyit,vagy amiatt,hogy mikor gépezek és miért,vagy azért mert,hogy mikor tanulok,vagy azért mert minek megyek ki,vagy azért mert nincs rögtön kiszolgálva..Még azért is belém köt,hogy mikor mosok hajat..Mikor kéne mosnom és mikor nem.. Mindenbe beleköt és ezt kell már évek óta elviselnem,persze ha már elfogy nekem is a türelmem és ki merem nyitni a szám,hogy ennyire már tényleg nem kéne,akkor elkezd ordibálni,mint a sakál,meg fenyegetni,hogy megfojt,kitekeri a nyakam,szétver úgy hogy kórházba kerülök,vagy kinyomja a szemem.. Ha anyu is már rászól,hogy jó lenne ha leállna,akkor azzal is elkezd ordibálni,meg fenyegetni stb.. Mindenért engem hibáztat,még azért is amit nem én csináltam. Pl:mikor óvodás voltam rám fogta,hogy én loptam el az 5000ft-ját ami a zsebébe volt és biztos a szomszéd lánnyal átmentem a boltba aztán elköltöttem.Aztán ott volt a fiókjában.. Akkor,hogy én loptam el a 400ft-ját ami csak fölcsúszott a zsebébe.. Én törtem el a kilincset -.-" közbe meg nem is én voltam..és még mesélhetnék.. Sokan már megmondták a lépcsőházban,hogy elég jól bírom és meg sem látszik rajtam..Persze,hogy nem látszik meg mert már magamba fojtom,ha merek szólni anyunak és az ugye elbeszélget vele,aztán ha nincs itthon szemétkedik,megüt,meg megfenyeget,hogy ne jártassam anyunak a p*fámat.:S

Nem mondom,hogy sose nem csináltam semmi rosszat,meg hogy kitűnő tanuló vagyok.Azt se mondom,hogy én vagyok az álszent,meg,hogy tökéletes vagyok.De amit már csinál azt nem bírom:S

Mások előtt megaláz,elmesélni,hogy kiskoromban miket csináltam. Elég ocsmány dolgon,csak azért,hogy most engem kiröhögjenek,aztán rá meg felnézzenek..Ki nem csinált rossz dolgot kiskorában??

A tíz ujjamon nem tudom megszámolni,hogy hány verést kaptam már.. Hol fakanállal,hol puszta kézzel,vagy a porszívónak a csőjével.Hol pedig eltört az orrom,mert akkorát kaptam,hol majdnem kiszúrta a szemem..

Ő neki nem lehet semmiért se szólni,mert akkor hőbörög,meg utána elkezd szemétkedni,keresztbe tenni,ordítani mint egy őrült.

Amikor volt barátom akkor azért piszkált,mikor kiderült,hogy a fiú szakított velem,akkor azért piszkált

Egyszer majdnem már megölt,szerencsém volt,hogy anyu meg a szomszéd srác ki tudott szedni ki a kezei közül..:(:(

Ugyan azt teszi velem amit vele tett az apja:S,őt kiskorában csúfolták,aztán elnyomták a húga miatt és mindig ő f*sz*lt mindenért..

Én anyunak hiába szólok már,azt mondja,hogy nézzek át rajta.. De akkor is folytatja tovább..Volt már úgy,hogy elköltözünk innen messze és mi ketten új életet kezdünk,de mégsem így lett.:S

Ti mit tennétek a helyemben?:(:(:(