Miért ilyenek velem a szüleim?
15 éves lány vagyok. Tisztában vagyok azzal, hogy még nagyon fiatal. Első évem a mostani a gimiben, végre találtam egy célt, ami ösztönözhet, ami hajthat előre. Először éreztem úgy magam eddigi életemben, hogy tudom, mit akarok. Állatorvos szeretnék lenni. Segíteni, ahol csak tudnék. Természetesen vártam szüleim támogatását, de ezt nem kaptam meg.
Mondtam nekik,hogy van egy célom, ami még 5 év alatt(ennyi van még az érettségihez) változhat, de ezt nem mondanám biztosra. Kitartok az elképzelésem mellett, mert mint már írtam, segíteni akarok az állatokon. Nem éppen úgy reagáltak, ahogyan vártam. Édesapám és édesanyám finoman kijelentették,hogy keressek más álmot, mert ők nem tudnak engem elképzelni állatorvos ként..Nem illik hozzám. Nem tudják azt elképzelni,hogy beteg, sértült állatokon segítek. Inkább álmodozzak arról, hogy egy hotelben recepciós ként vagy egy irodában ülve dolgozok.. Mert szerintük az illene hozzám.
Mondtam nekik, hogy az egy dolog,hogy nem tudnak elképzelni, de számíthatok e rájuk, mellettem állnak e. Válasz, "Persze lányom, de akkor se legyél állatorvos, úgyse az leszel."
Mérhetetlenül rosszul esett, ismét egy jelentéktelen kislánynak érzem magam. Soha nem állnak mellettem, a gimnázium választásában is az lett, amit ők akartak.
Mellékesen, mióta gimibe járok, nem tudom miért, de eléggé nincs önbizalmam. Mármint, nem külsőleg(na jó, nem is vagyok egoista, de szépnek tartom magam) hanem belsőleg. Úgy érzem néha magam, jobb lenne nem is élni, senkinek nem okozok semmi örömöt, mindenkit csak megbántok. Rettentően gyerekesnek vélem minden megnyílvánulásomat, és félek más személyhez közel kerülni, félek a fájdalomtól. Sokat csalódtam, pláne édesapámban és olyanokban akikben megbíztam. Ez minden bizonnyal közre játszik.
Huhh. Elnézést, hogy ennyit írtam, de jól esett leírni :)
Véleményeket kérnék.
Köszönöm szépen.
15/L
válasza: válasza: válasza: válasza:Én már kb 12. évesen is bűnügyi újságíró szerettem volna lenni, de a családban mindenki szabályosan hülyének nézett. A szüleim is, a testvéreim is. Mindig le akartak beszélni, illetve azt mondták, hogy úgysem sikerül, ne legyek nagyravágyó. Ez még csak jobban felkeltette bennem a bizonyítási vágyat, és igenis megmutattam nekik, hogy mit tudok. És sikerült az ő támogatásuk nélkül. Már nem csak újságíróként dolgozok, hanem egyéb más bűnügyi területen is. De nem haragszok rájuk, hogy nem bíztak bennem :)
32/N
válasza:A reálisabb oldalról nézve a választott szakmát, lehet, hogy igazuk (csak lehet!) van a szüleidnek, mert az állatorvosi szakma nem (igazán) abból áll, hogy szerencsétlen állatkákat megmented, segítesz nekik. Nem látsz bele mélyebben, a szüleid lehet, hogy igen, és attól szeretnének megóvni. Mondok példát.
Voltam gyakorlaton 2 hónapig egy állatorvos mellett, egy kis rendelőben, mikor még nem volt diplomám. Volt számtalan olyan eset, amikor legszívesebben visszarepültem volna az időben, mert nem voltam képes helyt állni. Olyankor, mikor elütött kutyákat hoztak be. De ez még semmi, volt példa kínzásra is, valaki talált egy csonkolt lábú jószágot!! Most is mondhatnám, hogy de ez még semmi. Volt, hogy az elütött kutyáját saját maga hozta be egy nő, el volt törve a mellső, és az egyik hátsó lába, a farka le volt szakadva. Majd az orvos mondta, mennyibe fog kerülni (altatással, anyagárral stb) a műtét, amiből a saját hasznát le is vonta, mert látszott a nőn, hogy így sem tudja kifizetni. Így is volt, elkezdett alkudozni, hogy jó, akkor csak varrja be a sebet, majd ő megoldja, nincs pénze, stb stb. Szóval, nem csak állatokon segítesz, hanem szembesülsz az emberi gonoszsággal, hanyagsággal is. És lehet, hogy ezt nem bírnád lelkileg, nem azt, hogy műtened kell adott esetben, vagy a vér látványát, netalán egyetemen nem bírnád a kemény anatómiai órákat. Azt tanácsolom, pályaválasztás előtt menj el egy állatorvos mellé, akár csak egy hétre, és nézd meg, szeretnéd e te is azt csinálni.
Hozzáteszem, vidéken biztos más a helyzet (nincs annyi elütött állat stb), mint a fővárosban.
De kitartást kívánok!
Üdv, 26N
válasza:Szia!
Nekem az egyik barátnőm úgy jött gimibe, hogy ő állatorvos lesz. Mögötte nem volt jó anyagi helyzet,de mégis annak tanul. Érettségi után nem vették fel egyből, ezért egy év alatt csinált nyelvvizsgát, szintemelőt kémiából és újra letette az emeltszintű bioszt azért, hogy felvegyék és sikerült!
Én csak csodálni tudom őt a kitartásáért, azért, ahogy a mai napig is keményen tanul.
Én is olyat tanulok, amire azt mondják, hogy "úgysem lesz állásod" de én ezt szeretem, ez akarok lenni és ha meg sem próbálok ezzel a végzettséggel elhelyezkedni akkor ott akkor rontom el.
Úgyhogy csak azt tudom mondani, hogy tarts ki, küzdj az álmodért, és majd meglátod, hogy idővel a szüleid is elfogadják.
válasza:Mikor én végzős voltam az egyetemen, meséltem a szüleimnek a terveimről. Hogy hol képzelem el magam 5 év múlva (ami most van). Csak mosolyogtak, nem igazán hittek benne, és ezt éreztették velem. Én pedig csakazértis megmutattam, és azóta nagyon büszkék rám, hogy meg tudtam csinálni, szerintem kicsit szégyellik is magukat amiatt, hogy nem hittek bennem eléggé. Többre vittem mint amit ők valaha is gondoltak. Kitartó munka kérdése.
Úgyhogy mutasd meg nekik!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!