Azok, akiknek van/volt alkoholista a családjukban! Hogy élitek meg?

Édesapám. Visszaeső alkoholista, kb 20 éve tart. A leghosszabb szünet 6 évig volt egy elvonó után, de tavaly ismét megkóstolta, és olyankor nem tud megállni. Már rég nem szabadna igyon egy kortyot se, de mikor nekikezd két-három hétig nincs egy józan pillanata sem. Addig iszik, amíg a szervezete nem bírja tovább, akkor leáll egy-két hónapra, majd megint :( Bízok benne, hogy most sikerül letennie végleg.

Az amúgy nagyon intelligens, eszméletlenül fogékony ember az alkohol hatására teljesen megváltozik... Szörnyű látni. Nem érdekli semmi, csak a pia. Eldugja hogy ne találjuk meg... Rákattan valamelyik kistesómra, és akkor egész nap őt nyúzza.

Nekem is apám alkohol függő. Dolgozik, akkor nincs is baj, de munka után és szabadnapokon az első dolga a kocsma.

Borzalmas vele élni, amióta az eszem tudom iszik.

Nem bánt és nem is akart megerőszakolni, de lelkileg kikészítő és tiniként ciki is volt, hogy a matt részeg apám ott flangál a házban és dülöngél, hülyeségeket beszél a barátnőimnek. (ezért nem is hívtam már át őket)

Plusz néha rátör a játékgépezés, nem egyszer sok-sok pénzt eljátszott, volt, hogy a fizuját pár óra alatt elgépezte és nekem kellett a kis összekuporgatott pénzemből és az örökségemből kihúzni őt.

Volt fél millám, azt is eltapsolta, ahelyett, hogy a banki tartozást és új konvektort vett volna. (gép, plusz pia)

Anyám 6 éve halt meg, az volt az első, hogy beb*szott, és utána is az volt, hogy ivott, teljesen egyedül maradtam.

A barátnőjére is többet költött, és költ is, neki felvett hitelt, én meg úgy könyörögtem néha új ruháért már előtte 1 hónappal és mikor meglett a fizu és kiosztott, hogy nincs pénz. (lukas volt már az összes nadrágom)

Amint 18 lettem, az árvaságit az én számlámra kértem, mert meguntam, hogy semmi pénzt nem kapok (nem hülyeségre akartam költeni, hanem ruha neműkre).

A mai napig kikészít a viselkedése ilyenkor, magában beszél, morog, nagyon agresszív gondolataim vannak ilyenkor.

Sok mindent próbáltam, megértően, fenyegetően, lelki zsarolósan hozzáállni, de semmi nem hat rá, neki fontosabb, hogy be legyen rúgva, még a pénz sem érdekli, mert "úgyis lesz valahogy"...

Beteg is vagyok (pikkelysömör), amire hatnak a lelki dolgok, és ezt sem hajlandó megérteni, hogy ez engem kikészít.

Volt, hogy hajnalban részegen telefonálgatott nekem, pont eltalálta, hogy mikor nincs lehalkítva a telóm és baromságokat hordott össze-vissza.

Hála páromhoz el tudok menekülni, és remélem, hogy én soha nem leszek egy ilyen szánalmas alak, keményen teszek is érte!

21/L

Nálunk anyám(apám meghalt,de Ő is alkoholista volt)

Amint hazajön a munkából első dolga:energiaital,nyugtató és valami tömény(+sör)

1óra mulva már ki se megyek a konyhába,mert az élő fába is beleköt.Nagyon rossz a viszonyunk és egy hangyányit sem szeretem.A piát a szekrényébe dugdossa.kb 1hét alatt megy el 1,5l házipálinka és a többiről amit mellé iszik még nem is szóltam.Szerintem ha szomlyas akkor is sört iszik.Ha netán hóvégére nincs pénzem valamire akkor meg azzal jön hogy alig maradt így nem tud adni.Nála van az árvaságim amiből soha nem láttam egy ft-ot sem.A barátom 40ezret fizet neki(mert nálunk lakik)és Ő (anyám)is 100on felül keres.Mégis egész életemben nélkülöztem,mert fukar alkoholista aki minden pénzét magára költi.

Arról nem is beszélve,hogy tönkretette az életem.

Alig várom,hogy végre elköltözzünk a párommal.

21/L

Anyám-apám alkoholista, évek óta. Már kisgyerekkoromból vannak olyan emlékek, hogy tök piásak. Ráadásul apám veri anyámat, nem kicsit. Egyszer úgy megverte, hogy leállt a veséje és ki kellett neki venni, most egy vesével él, az arca többször lila, kék, zöld, már azt sem tudom mikor láttam folt nélkül anyut. Rengeteg nagyon csúnya, borzasztó emlékem van arról, ahogy részegen egymásnak esnek, folyik a vér mindenfelé, apu kiláncolta anyut és úgy verte, kést adott a kezébe fordítva, végig vágva ezzel az összes ujjpercét... stb stb...

14 éves koromig bírtam, aztán elmentem otthonról (két nővéremmel együtt) a nagymamánkhoz, aki csak pár utcával arrébb lakik. Ő nevelt minket onnantól, mert otthon meleg kaja sem volt, csak konyak a hűtőben.Szakközép mellett dolgoztam, hogy a saját igényeimet ne a nagymamám fizesse a nyugdíjából.

17 évesen Pestre költöztem otthonról, azóta itt élek, 27 vagyok lassan és van egy 20 hónapos fiam és egy 10 éves kapcsolatom. Maholnap esküvőnk is lesz.

A múlt nagyon mély sebeket ejtett rajtam, mindig kísért, sosem tudom kitörölni, túl lépni sem tudok rajta. Sajnos a nagymamám még mindig ott lakik, abban a faluban, így mindennap a nyakára járnak, rengeteg pénzét elviszik a piára, szegény mamám pedig csak sír, hogy ő nem ilyen gyereket nevelt, miért lett ez....

Órákig tudnám részletezni, hogy miken mentem keresztül, de megkíméllek.

Szintén apám iszik. Nem egyszer úgy esett haza, hogy nekem kellett elrángatnom az ágyig, amire persze nem is emlékezett, engem se ismert meg. Aztán, ha pár órával később, mikor kijózanodott, üvöltök vele, hogy volt képe így hazajönni, én vagyok a rossz, meg a hazug, mert ő épp nem emlékszik erre az egészre. Persze ez még a jobbik eset, a rosszabb az, mikor hétköznap délutánonként felöltözve vártam, hogy ha hazaér, kell-e futni előle, vagy nem. Egy pokol volt az életem. Egy ideig nem hitte el anyám, és mindig mindenben neki adott igazat, de aztán volt hozzá szerencséje, és rájött, hogy végig nekem volt igazam.

Én úgy éltem túl, hogy kitűztem magam elé egy célt: töltsem be a 18-at, érettségizzek le, aztán célba vettem a lehető legtávolabbi egyetemet, ahonnan két hónapnál sűrvebben még véletlenül sem kell hazajárnom. Egy idegroncsként érkeztem ide, aki mindenre összerezzent, mostanra kiegyensúlyozott, boldog lány lettem.

Azt hiszem, az volt a mélypont, hogy mikor először hazamentem, azt láttam, semmi nem változott. Akkor választás elé állítottam: vagy azt a pár napot kibírja józanul, vagy soha többet nem lát. Nem csak fenyegettem, mert már volt hova mennem. Igaz, csak egy kollégium, de százszor inkább az otthonomnak érzem ezt a helyet, mint azt a börtönt, ahonnan jöttem.

21/F

Apám iszik mióta az eszem tudom. Amikor iszik elviselhetetlen.

Elrontja a kaját, töri a tányérokat, amortizálja, mocskolja a

lakást (mint egy malac). Teljesen koordinálatlan, Hülyeségeket

beszél, már ha képes beszélni.

Régebben fenyegetőzött.

Egyszer féltékeny volt anyámra és a telkünkön előhozta a benzineskannát,

letette a bejárat elé, hogy ő most felgyújtja a házat. Sokáig nem volt

apamodellem, akire felnézhettem volna, de aztán a barátnőm apja lett az.

A karácsony, húsvét, szülinap, névnap, bármilyen ünnep már többé

nem ünnep, mert mindig részeg. 3 éve sírtam Karácsonykor. Szép élmény

egy karácsonyról. Azóta két dolognak élek

1. Egyszer itthagyom ezt a barmot (és teljesen kitörlöm az életemből), és

magányosan, részegen egy aluljáróban fog meghalni, ha már tönkretette magát teljesen.

2. Ha egyszer gyerekem lesz az övé lesz a legboldogabb karácsony amit apa

adhat a gyerekének. (olyan ami nekem sosem adatott meg)