Úgyérzem túl sok nekem a gyes, s elfutnék, másnál is van így? Hogy bírkóztok meg vele? Működik még a házaságom? Nincs ebből kiút?

Van egy 1.5éves fiunk aki annyira értelmes, ügyes, mindketten imádjuk s párom is mindig szeretgeti, foglalkozik vele, jó apa. Mindketten szeretjük egymást s megbízunk a másikban. De. én kikészültem s elég hárpia lettem már a gyes alatt. Hiányzik a mozgás, emberek, munka s helyette van a bezártság, háztartás -( jaj de jó volna vendég de az inkább ne mert ma is még felkéne mosni, teregetni, zajt ne csapjon ha már alszik baba stb.)

Van baba aki a szememfénye de idegőrlő a - (jaj buszozni kéne vele s megszólnak ha sír, keríteni ebarátokat neki, egy játszóteret egyáltalán (mert 20kmes körzetbe nincs itt) vagy hogy tuti elég gyerek biztos a lakás?!)

Meg az esti suli, hogy ne legyek végképp elrekesztve a külvilágtól s hát elég száraz anyag viszont hasznos.

Az orgazmusnak a szinét se láttam már (hisz lazítani se tudok, nem-e a gyerekszobából jött zaj?) de már élvezni se tudom. Mostmár inkább egy kötelesség, mit halogatnék este (már kéne hajat is mosni, szőrteleníteni, megmaszírozni a párom hátát, lista, hogy másnap az ő kedvence legyen) s mostmár inkább fizikailag fáj a szex.

Erősebben fog, nemkapok levegőt, kicsavarodik/görcsöl a lábam, lekarmolt alul mert nagy a körme. ÁHHH

Ő ügyetlen s én meg máshol járok agyilag. Pedig hetente habosfürdő, közös séta, filmnézés baba altatás után, meglepi reggelik egymásnak, apróságok mint virág, fánk, kedvenc csokija stb megvan. de jó kiírni magamból sajnálom, hogy hosszú, most is csapongok.

tényleg reménytelen? +még a külföldi munka is szóbakerült, hogy egyikünk ingázzon de én ehez (bár jó volna elmenni s a több pénz) nem érzem biztosnak a kapcsolatunk.