Rossz anya lennék? Kétségbeestem
Mindig is nagyon szerettem a gyerekeket, bébiszitterként dolgoztam is kicsit gimnázium mellett. Utána úgy döntöttem kijövök egy évre au-pairnek. Eleinte nagyon lelkes voltam, mind a házi munkában. főzésben, mind a kislánnyal való játszásban(6 éves), mindig kitaláltam vmi kreatívat, vmi jó programot, gyorsan megoldottam a feszültségeket is. Most vagyok itt 5 hónapja, és azt érzem belefáradtam. Folyton azt lesem, hol tudnék rövidebb idő alatt elfogadható rendet tenni, gyors kajákat csinálok. Sokszor felidegesít(persze nem tombolok, de magamban), h a kislány képtelen anélkül menni bárhova is, h a kezemet szorongatná, h ha vmi nem tetszik neki akkor nyafog, már várom az estét, h ne kelljen több programot kitalálni neki. Beleőrülök, h egész nap itthon vagyok melegítőben, és csak hétvégén öltözhetek fel rendesen, akkor megyek mások közé érdemben(hét közben csak a kislánnyal ide-oda. )Tehát alig várom a hétvégét, meg az estéket, reggel egyre nehezebben kelek fel. Ilyenkor eszembe jut, h én több gyereket is akartam, ráadásul otthon szeretnék majd maradni velük az első éveikben. H lehet ezt bírni? Nem érzi magát rabszolgának az ember? Tudom h a saját gyerek az más, de attól félek, h őket is „megunom” majd és idegesíteni fognak. H majd azt érzem, mint itt,, h nincs már energiám ezredszer is elmondani a dolgokat, és ezredszer is erőt venni magamon. Mit gondoltok fog ez a hozzáállásom változni? h tudnék rajta változtatni? Nagyon rossz érzés, h ennyire fáraszt a munkám, amit régen annyira élveztem.
Köszönöm
19L
válasza: válasza:Furcsa volt olvasni a kommenteket. Mintha a válaszolók nem gondolnának valamire, ami alapvetően eltér attól a munkától, amit a kérdező végez.
Kedves Kérdező! Ha majd a magad gyermekét neveled, nem csak az lesz a különbség, hogy Te szülted. Annak a babának vélhetőleg lesz édesapja, a Te párod. Társad az életben, a hétköznapokban. Valaki, akivel közösen vállaltátok a babát, aki melletted áll, akivel meg tudod beszélni a napi dolgokat. Valaki, akit tisztelsz, szeretsz, bízol benne, támaszkodsz rá...és viszont.
Most kaptál készen egy 6 éves gyereket, aki valaki másé. Nem láttad megszületni, nem hallottad az első szavait, nem Te tanítottad járni, nem Te virrasztottál mellette, ha beteg volt. Valaki más gyereke. Idegen akkor is, ha kedveled őt. Munka, amit el kell végezned.
Az a baba viszont akit Te fogsz a világra hozni nagyon más lesz. A gyermeknevelés általában páros mutatvány. Ott lesz a férfi akit szeretsz, aki részt vesz a mindennapjaidban, akit haza várhatsz. Nem egy 6 éves gyerek lesz az összes társaságod, mint mos. Lesz melletted egy felnőtt, akivel felnőtt életet élhetsz.
Hidd el, semmi baj nem lesz. Boldog, büszke anyuka és társ lehetsz, csak rajtad múlik.
válasza:
válasza:Semmi baj :) én hetente "mondok fel". Igaz az én lányom ritka akaratos kis jószág.
Egyébként pont este jegyezte meg a férjem, hogy rabszolga sorsra jutottunk, s nem is szabadulunk belőle még vagy 20 évig :D De jót nevettem.
Mert hogy ha a gyerkőc kér valamit, akar valamit, csinál valamit mi rögtön ugrunk. (bizonyos határokon belül, de ezt hívják gyereknevelésnek, hisz mindig is első lesz a gyerkőc)
Amit csinálsz jó tanulópénz. Megtanulod az anyaságot. Hidd el, jó anyuka leszel :)
19 hónapos kisördög anyukája
Köszönöm a válaszokat.
Hát éppen ez az, h én nem akarom őt kiszolgálni, és idegesít a követelőzése. Sokat sétálnuk, könyvtárba megyünk stb, de amint elengedem a kezét, már nyafog, bennem meg ettől beindul egy olyan reakció, h legszívesebben ráordítanák, h "hagyjál már békén, nem igaz h nem vagy képes egyedül menni mellettem 6 évesen fél percre".Néha szinte már undorodom a közeledésétől, annyira zavar, h folyton nyúlkál, h fogjam meg a kezét. Ijesztő számomra ez.
válasza:SAjnos a kislánynak te vagy a biztonság ezért kapaszkodik annyira..ami neked terhes...
de szerintem a saját gyereked is lehet sok...de attól még a sajátodat úgy neveled szoktatod ahogy akarod...úgyhogy más teljesen...ha már nem bírod mondj fel....vagy csak egyszerűen lazíts mikor tudsz.a kiscsajtól meg fogadd el ezt,és majd kinövi...
válasza:Egy sajat gyermek teljesen mas.
Jelenleg Te a munkadat vegzed, s tudom azt, hogy mennyire nehez ez Neked. En ugy gondolom, hogy talan egy kissebb gyermeknek a gondozasat, neveleset kellett volna elvallalnod, mivel mar egy 6 eves gyermekkel sokkal nehezebb.
Jelenleg egyet tudsz tenni, hogy egyutt erzel ezzel a gyermekkel, tehat azert akarja a kezedet fogni, mert hianyzik Neki a szeretet, a Szulei keveset foglalkoznak Vele, s ezert a gyermek hozzad ragaszkodik. Amikor majd elutazol, s befejezodik a munkad ott, akkor ez a gyermek belefog betegedni a Te hianyodba, mivel Teged megszokott es szeretett!
Tehat jelenleg csak igy tudsz ezen valtoztatni, hogy a gyermekkel probalsz egyutt erezni, s akkor mar nem fogsz elfaradni lelkileg.
válasza:Szerintem a kezdeti lelkesedéseddel egy olyan kapcsolatot alakítottál ki ezzel a gyerekkel, ami az elején neked is jó volt, hiszen egyedül vagy külföldön. Nem tudhattad azt, hogy ez milyen reakciót, viselkedést fog kiváltani belőle.
Nem lesz egyszerű rávezetni arra, hogy szabályokat kell betartania.Talán túl nagy feladatot vállaltál...
Esetleg Olaszországban vagy?
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!