Házasság alatt döbbentem rá, hogy a férjem valójában fogyatékos nem tudja a dolgait intézni, mindenkinek mindent elhisz, nem felelösségteljes azt hiszi a levegöböl majd megélünk stb. mit csináljak? Nem bírom egyszerüen

Minden férfi hülye valahol. (Ahogy minden nő is.) Tökéletes nem létezik, aki mindent elintéz, annak valami más zizije van. Neked kell eldönteni, hogy milyen zizit tudsz elviselni és amit nyújt cserébe, az megéri-e a zizijének az elviselését.

Amúgy, írogatják itt, hogy hülye vagy, mert nem vetted észre. Na istenem, van ilyen, sőt olyan is van, hogy nem volt ilyen, csak elkényelmesedett. Az enyém is pár éve alatt olyan jól rászokott, hogy én úgy is jobban tudom, hogy dettó azt csinálja, mint itt az egyik válaszolóé, hogy ez mi, de hogy van ez, hogy kell ezt? Kihúz egy fiókot, de bele már nem nyúl, csak nem látja rögtön, ami benne van és egyből: Hol van? Ugyanannyiból tartana neki is elolvasni valamit, de tőlem kérdezi, hogy mi az, meg olvassam már el, hogy elmondjam neki. Én elviselem, mert az én értékrendem szerint van sokkal elviselhetetlenebb is, ami meg másnak természetes (nem ilyen extremitásokra gondolok, mint verés, hanem teljesen más hétköznapi normális dolgokra, amivel meg én nem tudnék együtt élni) na meg, ha kell érdekes módon megy neki, mert néha megunom és mondom neki, hogy pedig én leszarom, intézze/olvassa stb magának és akkor tudja is. Nem így indult, elkényelmesedett.

Anyám meg 25 év házasság után panaszkodik, hogy borzasztó, hogy apám milyen idióta, ha valamit intézni kell, dettó elhisz mindent stb. pedig ő sem volt olyan.

Én nem tudom mit csodálkozik mindenki, az emberek változnak.

"Ha anyumék elmennek, akkor addig nem eszik, amíg le nem viszem a konyhába magammal és meg nem melegítem neki a kajáját."

És ez mindig így is marad, amíg lesz körülötte valami cseléd aki kinyalja a seggét. Nyugi, az egyedül hagyott (pl. elvált) férfiak kb. 1-2 hét alatt megtanulnak elmosogatni, bekapcsolni a mosógépet, megfőzni ezt-azt (úgy-ahogy persze). De amíg van cseléd, egyszerűbb a lustaság.