Mondanátok érveket, miben más az összeköltözés és a házasság?

Hát szerintem a házasság egy jobb esetben életre szóló elkötelezettséggel járó összetartozás. Közös javak, közös gondok, közös élet.

Amíg egy összeköltözésben a nappalok és esték ugyan szintén közösek, és a rezsit is közösen osztják meg egymás között a felek, de azért ha bármi mégsem működne, akkor szét lehet költözni, az egyik elviszi a másiktól a cókmókját, és vége..

Mondjuk én nem is tudom, hogy miért csinálnak emberek olyan nagy ügyet egy összeköltözésből. Hisz ha nem is teszik meg, akkor is biztos együtt alszanak, és kerülnek oda az egyiknek cuccai a másikhoz akaratlanul is. Az összeköltözésnél legalább tudják, hogy együtt fognak aludni, főzni, takarítani, pihenni, és a jót és rosszat is megosztják, de azért nem jár akkora kötelezettséggel, mint egy házasság..

Szerintem nagyvonalakban ennyi. Az összeköltözés még tényleg nem házasság...

Annyi gondolatmenet maradt ki ott a közepén, hogy egy még nem összeköltözésnél is lesznek itt-ott dolgai a másiknak, ha pedig odacuccol, akkor már minden egyben lesz, kevesebb macera is.

De ha fél, akkor ne erőltesd véletlenül sem. Nem feltétlen jelenti azt, hogy nem szeret eléggé, csak lehet ez benne tényleg nagyobb gátlás.

Szerintem türelmesen állj a dologhoz, és ő is gondolja még át, de az biztos, hogy ezzel még nem ír alá egész életre szóló szerződést, hogy összeköltöztök.. :)

Sokan vallják, hogy lakva ismerjük meg a másikat, s biztosan van valami benne, mert az ember nem tud hazudni a nap 24 órájában. Ha azt állítja valaki, hogy ő rendmániás, az csak akkor derül ki, ha összeköltözöl valakivel, hogy tényleg igazat mondtál-e, s szereted a rendet, vagy csak úgy mondtad és szanaszét hagyod a zoknidat.

Ugyanakkor szerintem oltári különbség van a kettő között. Lehet, hogy sokaknak csak egy papír a házasság, de az összeköltözésnél szerintem kisebb a felelősség érzet. Tudod azt, hogy bármikor, ha nem tetszik valami, akkor fel állhatsz az asztaltól és eljöhetsz. Össze szeded a cuccodat és kész. A házasság, ha komolyan gondoltad és szereted a másikat, akkor képes vagy nem feladni az első rossz dolognál. A papír nélkül könnyebben odavágsz a másik fejéhez dolgokat, hogy menj ahová akarsz, le is út - fel is út.

A házasság pedig valóban kapocs, kötelék, ami megóv titeket attól, hogy könnyedén feladjátok a küzdelmet. Bár sokaknak még így is egyszerűbb feladni, s elválni.

Meg lehet próbálni együtt élni, de nem biztos, hogy az együtt élés után még lesz kedve feleségül venni a párodnak, mert már úgyis együtt laktok.

"Sajnos egyszer minden véget ér."

Igen, amikor az egyik vagy mindkét fél meghal. Egyáltalán nem végződik minden házasság válással, veszekedéssel, boldogtalansággal, nagyszüleimé, szüleimé semmiképp.

"Ha gond van egy házasságban, akkor nem "menni" kell, hanem le kell ülni és meg kell beszélni, mert szinte mindent meg lehet beszélni... Pont ezért van ennyi válás... lelépni mindig egyszerűbb, mint időt és energiát fektetni a kapcsolatba..."

A házasság nem csak egy papír!!!