Mit tegyek? Maradjak vagy menjek vissza hozzá?

Egy alkoholista azt akkarod hogy melete nöljön fel a gyerek. Bajd igya el a gyerek osztálypénzét,szedje el a fizudat piára, rogyokban akkarsz járni a gyerek is éljen áram nélküli házban mert szeinted senki se tökéletes.

Ébredj fel tönkre fogg tenni a függösége és a gyereket is.

Az én apám alkoholista volt, antidepresszánsokat szedett, sosem bántott minket fizikailag. Viszont lelkileg... Azt kívántam mindig is, hogy bárcsak ne élt volna velünk, bárcsak ne is ismerném. Jobb lett volna nélküle felnőni, mint vele.

Már nem iszik annyit... Nem valami biztató.

Először szerintem még csak ti ketten (férjed és te) találkozgassatok, mint a régi szép időkben..randi, mozi, kávé stb.. "vizsgáld meg" hogy valóban így van-e hogy leszokott és hogy nem áll fenn a veszély a visszaszokásra.Egyenlőre szerintem a lányoddal maradhatnátok míg jobbnak nem látod a helyzetet.Hogy a férjed is felkészülhessen arra hogy visszaköltözzetek, ha valóban így akarja.egy 3 lassan 4 éves gyereknek nem kéne rossz színben látnia az apját és érzékelnie azt a "feszültséget", aggályt ami köztetek most éppen lehet.Pár hónapig randizgassatok, találkozgassatok mintha most akarnátok megismerni egymást.Szerintem!

25/L

Az én apám alkoholista volt. Csendes típus, igazából se lelkileg, se fizikailag nem bántott. Pénzünk nem volt soha, amit tudott elivott és voltak necces pillanatok, plö, amikor én bányásztam ki az árokból és cipeltem haza (10-13 évesen), de igazából nem ez volt az igazán meredek időszak, hanem amikor lebetegedett... és aztán egyre rosszabbodott az állapota. 18 évig élt még utána, én 14 éves voltam amikor kezdődött.

Ma azt bánom a legjobban, hogy nem ismertem. Nem ismerhettem meg. Az alkoholista apámhoz még gyerek voltam, a beteg apámhoz, meg túl tinédzser, aztán túl fiatal felnőtt, aki szabadulni akar és majd mindent jobban csinál.

Bennem jobban élnek, anyám kiborulásai, ezekre tisztán emlékszem. Volt, amikor szó szerint késsel ment utána, nekem kellett kitekernem a kezéből, vagy amikor eltíltott aputól és gyerek fejjel nem értettem, hogy miért.

Nem tudok amúgy tanácsot adni. Anyám nagyon szerette apámat és a végsőkig kitartott mellette. Akkor is, amikor pelenkázni és etetni kellett. Az egész közül ez az, amit nem kívánok senkinek. Még az ellenségemnek sem. Nem pedig a csendes alkoholista napokat, estéket... éveket. Azok ehhez képest nem voltak meredekek és ha anyám nem borul ki és üvölt komolyan mondom, nem vettem volna észre semmit.

Gondold meg. Ha nem tudsz nélküle élni és azt mondod csendes részeg, és te ezt képes vagy csendben (nagyon fontos, hogy csendben) elviselni/eltűrni, akkor a gyerek nem biztos, hogy észre fog venni bármit is. Mondom, én átéltem, és hangsúlyozom, nem apám részegségei készítettek ki, hanem anyám örökös üvöltése.

Nézd, a szüleid fenyegetése, valamint az, hogy te így boldogtalan vagy a gyereknek ugyanúgy nem jó.

Mégegyszer mondom, tapasztalatból beszélek. Az apám csendes alkoholista volt, tudom miket írok. 33N

Egyszer mar eljutottal odaig, hogy feladd es kilepj ebbol a kapcsolatbol, es ezert koltoztel el.

Egy bortonviselt, egy alkoholista, egy drog fuggo nem valoszinu, hogy meg fog valtozni, hiszen azert jutottak el eddig, mivel nincs akaratuk es gyenge szemelyisegek, de ugyanakkor veszelyesek is tudnak lenni, de Te ezt mar tapasztaltad, s ezert koltoztel el.

Nagyon fontold meg, hogy mit teszel, mit vallalsz, hiszen most mar 3 gyermeknek van az Edesanyja, s nem mindegy, hogy milyen korulmenyek kozott fogod Oket felnevelni, tehat most mar nem csak a Te erzesed legyenek az iranyadok. Viszont megoldhatod ugy, hogy talalkozol es tartod a kapcsolatot a paroddal, de sosem fogod tudni azt, hogy valojaban mi jarhat a parod, a "csendes" parod fejeben, hiszen gyogyszerekkel el!