Ha lenne rá lehetőséged, segítenéd a gyerekedet, hogy elinduljon az életben?

Én nem irigylem, de azt tudom, hogy nem tesznek jót vele a gyereknek.

Pl. én megörököltem a nagy házat a szüleimtől, végülis nagyon hálás vagyok érte, de SOHA az életben nem fogom átélni, milyen az, amikor az ember a párjával együtt megteremti a saját otthonát. Soha nem lesz meg ez az erős összekötő kapocs a párom és köztem. Nekem itt mindig átutazóvendégek a pasik, és nem azért mert így akarom. Nem érzik magukénak a lakást, ezért nem tesznek semmit sem érte, és igazuk is van valamilyen szinten.

Az a szülő, aki kész lakást ajándékoz a gyerekének nászajándékba, már megássa a gyerek házasságának a sírját. Ez a véleményem.

Főiskolai tanáraim megmondták, hogy a nappali tagozatos diákok, a 10-szer annyi szabadidejükben 10-szer kevesebbet tanulnak és tudnak, mint mi, levelezősök, akik munka mellett, sokszor testi betegségeket bezsebelve szerezzük meg a diplomát. Fel sem fogják, milyen nagy dolog, hogy tanulhatnak.

Nem kell küzdeniük semmiért, ezért értelmetlennek érzik az életüket.

Egy ismerősöm azt csinálta, hogy vett egy lakást a fiának 14,5 millió Ft-ért, ebből 10-et ő állt, a maradékot a fia fogja törleszteni hitelből. Na, én valahogy így csinálnám. Ez a szülő kifizethette volna az egészet, de azt mondta, azt akarja, hogy a fia küzdjön meg érte és érezze a sajátjának.

Ez az ember nagyon bölcs ember.

Előző nem akarok parasztkodni tisztelet a kivételnek aki levelezőn tanul DE....én nappalin vagyok és a lelkünket kitesszük egy jó jegyért...az anyag teljes 5o% át tudnunk kell jól átmenőre...

a levelezősök sz.rnak rá mindenre nekik nem fontos a munka mellett a tanulás, megelégszik legtöbbjük az átmenővel, szkmai tudásuk zéróval egyenlő. Persze nem mindenkinek, de nagy részének. A dolgozatokat más irja helyettük, a teszteket és egyéb gyakorlati dolgokat szintén mással végeztetik el...tudom, hogy működik, engem is bíztak már meg ilyen munkával...

Vizsgázni nem szégyellnek puskával jönni és rázni a fejüket, hogy ők dolgoznak és mellette tanulnak...

szóval hagyjuk a meséket...egyszer volt, hol nem volt...

Én végig tanulok estéket reggeleket, könyvtárazok, olvasok, írok, tesztelek...és engem lenéznek mert nappalis vagyok....a nappalis diákok igen is képzettebbek legalábbis egy részük, szóval ne általánosíts...

nem mondom vannak rendes, felkészült távosok, de azért a nappalisokat ne ird már le ennyire....

Bocs de ma kétszer vizsgáztam távos diákokkal és végig hallgattam őket...láttam miket művelnek és kicsit kiakadtam...most meg az írásod...

bocs tényleg nem a szorgos, tudó távosokról beszélek, akik tudni is akarnak valamit...és tudnak is...

nyilván vannak ilyenek is....

kérdező bocs az offért

Na engem most le lehet pontozni, de kaptam egy autót és egy házat is a szüleimtől!

DE! Soha nem hencegtem, hencegtünk (a férjemmel) vele! Sőt, ha kérdezik, azt mondjuk,hogy hitel van rajta. Megbecsüljük, csinosítgatjuk, és természetesen mi tartjuk fent.

És tudod mit, ha valaki nem henceg vele, akkor is van egy-két jóindulatú, aki megjegyzi,hogy a segge alá tolták. Engem eleve úgy neveltek a szüleim,hogy nem "szabad" elmondani,hogy mennyire állunk jól anyagilag. Apu mindig azt mondta már gyerekkoromban is,hogy csak a buta ember dicsekszik. Ez nagyon bennem maradt!

Sokszor már csak empátiából sem mondjuk el,hogy nem hiteles a ház. Amikor a szomszéd fiatal pár kb. 30 évig nyögni fogja a hitelt, nem dörgölöm az orruk alá,hogy mi milyen szerencsések vagyunk. Szóval így is lehet kezelni a dolgokat!

És igen, ha egyszer megtehetem, én is fogok segíteni a gyerekeimnek. A sírba úgysem viszem magammal a pénzt!

Én inkább azt ítélem el, amikor a szülők kuporgatnak, ők is alig jönnek ki a pénzből, de a gyereknek gyűjtenek házra, az meg szó nélkül el is fogadja. Több ilyen ismerősöm van!