A férjem kezd önkéntes rabszolga lenni, mit tehetnék ellene?
Mindig is rendes ember volt, de korábban voltak saját programjai (elment sportolni vagy a barátaival, stb), és velem szemben is állított érthető elvárásokat.
Azonban az utóbbi hónapokban, talán fél évben mintha önkéntes rabszolga lenne, minden jó neki, mindent megcsinál helyettem. Nem az a bajom, hogy segít, mert az jó tulajdonság, de amikor egyszerűen lusta vagyok megemelni a hátsómat, akkor jobb lenne, ha nemet mondana és nem helyettem csinálná meg.
Amikor megismerkedtünk, nem tudtam főzni. Mondogatta, hogy szívesen enne ezt-azt, nagy örömmel el is kezdtem főzni, láttam, hogy várja, majd örül neki. Most már ott tartunk, hogy "ne főzz, ha nincs kedved, majd rendelünk".
Pedig nem vagyok se beteg, se terhes, se leterhelt.
Próbáltam beszélni vele, hogy kicsit legyen benne tartás, mert szinte felkínálja magát, hogy kihasználjam, de nem szeretném. Legyenek ésszerű elvárásai felém.
Soha nem tartottam vissza semmitől, veszekedni is ritkán szoktunk.
Nem értem, hogy mi váltotta ki nála ezt a viselkedést.
Már azzal is próbálkoztam, hogy egy napig "tükröt tartottam" és indokolatlan marhaságokra kértem meg, nem vette a lapot.
Nem szeretném kihasználni, nem szeretném, ha elvesztené az egyéniségét és legfőképp én se szeretnék elkényelmesedni.
Mivel lehetne ebből kibillenteni?
22:30 - szerencsére ott még nem tartunk (remélem nem idő kérdése...), hogy "nem érdemel meg valamit". Ha olyat kap, ami nem tetszik neki, akkor nagyon kulturáltan, de megmondja. Ebben a tekintetben tetszik a hozzáállása.
Báááár... egyszer kapott tőlem a számítógépes játékot, nagyon tetszett neki és néhány napra rágyógyult a gépre. Közben kérdezgette, hogy "nem baj, hogy ennyit játszom?". Bakker, azért kaptad, hogy játssz vele, nem azért, hogy nézegesd a borítóját. Nem játékfüggő, ha tetszik neki, én csak örülök, hogy néhány napig kockul a gép előtt és élvezi a játékot.
Én még nem mondtam neki, és gyanitom, hogy soha nem is fogja tőlem azt hallani, hogy nem érdemli meg. Ő hajtogatja ezt állandóan.
A női rabszolgákról meg csak annyit, hogy sajnos ez is igaz, ők többen vannak. Egyik félnek sem lenne szabad alárendelni magát a másiknak.
22:41 - igen, ez az. Egyenrangú szeretnék lenni, nem fölérendelt. De így néha azt érzem.
Régebben volt olyan, hogy megmondta, hogy az akkori munkahelyem nem jó, nem nekem való, indoklással. Motivált, hogy keressek másikat, mert azon a helyen nem lett volna fejlődési lehetőségem.
Ilyen jellegű "érted vitatkozom" hozzáállást szeretnék.
Sőt, pont az tetszett benne, hogy lehet vele érveket ütköztetni és kulturáltan tud vitatkozni, felvállalja, ha nem ért egyet valamiben. De ez nem fajult értelmetlen veszekedésbe. Ezt is hiányolom.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!