Mit tudnék még tenni? Anyukámmal kapcsolatos. Még nyáron megismerkedett egy férfival, akivel eleinte minden jó volt.

Sajnos csak gyorsan tudok írni, mert mindjárt át kell adnom a gépet. Majd este írok többet.

Azt nem kell részleteznem, hogy a férfinak súlyos személyiségzavarai vannak (és mellesleg bűncselekményt is követett el). Aki felnőtt létére ennyire nem tudja érzékelni személyiségének határait, az nemigen fog megváltozni.

Mivel ezzel nem mondtam sok újat, fontosabb lenne Édesanyádról írnom. Szóval az is lehet, hogy Neki is szakember segítségére van szüksége. Nem tudnám megmondani, mi is lehet ez, meg aztán nem is értek hozzá, de nem lehetetlen, hogy olyasvalami hajlama van, mint a "társfüggés". Persze lehet más is.

Wikipedia:

[link]

Google:

Keresés "társfüggés" szóra

Egyfajta már kórós segíteni akarás. Értelmet találni abban, hogy olyasvalakin segítsen, aki nyilván olyan helyzetben van, hogy így nem lehet és nem is szabad segíteni. Alkoholbetegek családtagjainál lehet hasonló haljamot megfigyelni. A társfüggő ember már szinte keresi az alkalmat, hogy egyfajta mártíromságot élhessen át, és sajnos erre esetleg hajlama, igénye van, kielégülést jelent a számára. E hajlam eredhet gyermekkori élményből is, meg persze ki is alakulhat később is.

Próbáld meggyőzni, hogy addig is, míg nem hagyja ott a férfit, addig is járjon szakemberhez -- esetleg előre ki is nézheted Neki a szakembert, és megismertetheted vele (akár más alkalom ürügyén is), akár ismerősként, barátként is.

Egyébként milyen jellegűek a sérülései? Ha nyolc napon túl gyógyulóak, akkor az már nem magánvádas bűncselekmény. Sajnos ettől még nem lesz feltétlenül könnyű hosszú távon távoltartani, úgy tudom, még nem eléggé kialakult ennek a rendszere. Talán a NANE tud értékes tanácsot adni.

[link]

Segélytelefonjuk:

[link] egyesulet/tevekenysegek/segelyvonal.html

Előző...

Google:

még érdemes rákeresni a "társfüggés" meleltt a latinos "kodependencia" szóra is. (Angolul codependence.)

Néhány fontosabb magyar találat:

[link]

[link]

Bocsáss meg, a lényeget elfelejtettem megkérdezni.

Édesanyádnak van-e fiatalkorú gyereke? Olyan, aki az ő gondjaira van bízva, akinek ő a törvényes gondviselője? Esetleg Te magad vagy "kiszogáltatva"a helyzetnek?

Szerintem ezekben az esetekben mindenképp segítséget kellene kérni. A családsegítő központban szerintem tudnak segíteni, mond el nekik, hogy ez lehet akár egyfajta betegség is (vagyis nem fog csak úgy magától kimászni belőle).

Van-e rokon, aki tud segíteni?

Szükség esetén a gyámhatóság is illetékes lehet, de hogy pontosan mit tudnak tenni, azt nem tudom, érdemes megérdeklődni.

Az első válaszadó profisága előtt szeretnék tisztelegni!

Borsózott a hátam ahogy olvastam a válaszát, most jöttem rá, hogy miért hagytam magam eddig cselédként kezelni a párkapcsolataimban! Apám alkoholista volt, anyámtól azt láttam, hogy annak ellenére, hogy a házasságuk csak veszekedésről szólt (szerencsére nálunk fizikai bántalmazás nem volt, lelki terror annál több), anyám mégis 100%-osan kiszolgálta apám igényeit.

Bocsánat, hogy a saját példámat hoztam fel, ezzel csak azt akartam bizonyítani, a válaszadónak bizony nagyon jó a meglátása!

Én sajnos nem tudok hasznos tanácsot adni, hacsak azt nem: kedves kérdező, hallgass az első válaszolóra és kövesd a tanácsait!

Sok sikert, szorítok Neked és anyukádnak! Nem ezt a sorsot érdemlitek!

Sajnos, men tudom, tényleg nem vagyok hozzáértő. Csak egy sejtésemet írtam le, ami téves is lehet, ezenkívül nem is értek ehhez a dologhoz. Azért írtam, hogy lehessen tudni: van ilyen is, ezt is számba kell venni a lehetőségek felmérésénél.

Sajnos, az sokszor előfordul, hogy a bántalmazott ember, az áldozat "mentegetni" kezdi az elkövetőt. Ehhez még csak társfüggés sem kell feltéltlenül, ez egyszerűen egy énvédő mechanizmus,

MAGYAR

[link]

ANGOL

[link]

szóval az emberek nem szívesen vállaják fel, hogy tévedtek, és gyakoribb, hogy megpróbálják inkább "megigazolni" a történteket, hogy nem is volt az olyan rossz.

Tehát a részleteket csak pszicológus, pszichiáter, családterapeuta stb. szakember tudná megmondani. Keres fel Te egyet, még akkor is, ha édesanyád nem megy el Veled, még így is többet tudsz meg a semminél, aztán talán tud valami tanácsot adni, amiből ki lehet indulni.

Mindenesetre, a családon belüli erőszak mindenképen bűncselekmény. A tapasztalat pedig az, hogy az áldozatok sokszor megigazolják a velük esett rosszat, és éppen ezért nagyon nehezen tudnak önszántukból kiszállni belőle.

Milyen jellegű a sérülése (kórházba vitted). Úgy tudom, a pofon, múló bőrpír, leöntés, leköpés stb. csak magánvádas bűncselekmény, ezek miatt csak a maga a sértett tehet bejelentést, más ember nem teheti meg helyette. Nyolc napon túl gyógyuló sérülés viszont már egész biztosan közvádas, ezt akár Te is bejelentheted, vagy akárki, aki tud róla. A határeseteket nem tudom, rá kell kérdezni. Sajnos azonban nehéz ügy, a családon belüli erőszak elleni fellépés intézményrendszere még nincs igazán kiforrva. Az előzetes letartóztatás, távoltartás stb. eszközével nem élnek elég gyakran a hatóságok. De azért kérdezz rá, gondolom, a kórházi papírok is megvannak (ha nincsenek meg, talán az sem baj, végül Te tudsz róla, tanúsíthatod).

Remélem, a NANE segélyvonalán nálam jobban hozzáértő emberekkel tudsz beszélni a családon belüli erőszak kérdéééről (vagy konkrétan, erről az ügyről).

Ami a Te helyzetedet illeti, talán a családsegítő központban, vagy a helyi önkormányzat szociális osztályán többet tudnak mondani. Rendkívüli/átmeneti segély, gyerek/nőotthoni elhelyezés stb., ilyesmi is szóba jöhet.

Iskolába jársz? Talán tudnak ők is segíteni, ha kérelmezed és meg is indoklod, mi történt (kollégiumi elhelyezés, szociális támogatás).