Hogyan kezelnéd ha az egyik családtagod, aki veletek lakik és majdhogynem ti tartjátok el, kezd nem tetszeni a viselkedése?

A hipochonder/tettető nem megy orvoshoz...ha minden egyes bajára orvoshoz viszitek,elég valószínű hogy kiderül,hogy tényleg baja van-e és ha elég sokat jártok a dokihoz és közlöd vele hogy hipochonder és ajánl egy jó pszichológust,akkor meg van oldva a dolog..

Akkor minek kellett odaköltöztetni hozzátok, ha ennyire a terhetekre van?Eddig is ismertétek(legalábbis a párod biztos).Nem kellett volna bevállalni az együttlakást.

Amúgy meg ne haragudj, de mi az, h majdnem ti tartjátok el?Nyilván van neki nyugdíja, az meg jól jön, mi?Különben nem biztos, h ott lakhatna...

Én azt nem értem, honnan, és hogyan került hozzátok az anyósod.Nem mehetne vissza a saját otthonába?

Én anyósodhoz hasonló korú vagyok, bár a gyermekeim még nem családosak. A "semmi nem érdekel" szerintem idegi dolog, meg közülünk többen nagyon fáradtak, sokkal fáradtabbak mint a 80 évesek. Biztos hogy alapos oka volt hogy veletek lakik, és minden tiszteletem a tiétek, hogy felvállaltátok. Hidd el neki sem könnyű, kora szerint viszonylag fiatal, de mégsem. Rengeteg minden bánthatja, fájhat és még akár 30 évig is élnie kell. Türelemmel próbáljatok közösen boldogulni, amihez nagy-nagy kitartást kívánok.

Hát nem irigyellek.De azért egyet nem értek,hogy hogy ti tartjátok el?Semmilyen bevétele nincs?Itt ez a nagyobb baj,mert a többit meglehet oldani pl: úgy,hogy beszélni kell vele.

Utolsó, és miért lenne baj, ha el kéne tartani?Nem hiszem különben, h erről lenne szó, mert szinte mindenki kap vmi jövedelmet, nyugdíjat, özvegyi nyugdíjat, segélyt v bármit.

Szerintem lehet, hogy depressziós, vagy pánikbeteg. Most komolyan. Hacsak nem valóban egy lusta nő, aki 56 éves létére elvárja, hogy úgy bánjanak vele, mint egy csecsemővel. Az én édesanyám 14 éves kora óta dolgozott 3 műszakban, azután iskolát takarított, és mellette bevállalt egy másodállást, hétvégén meg unokáznak az apukámmal. Ja, és ha eljön hozzám, akkor megfőz, ruhákat hajt el, portalanít...stb. Pedig esküszöm nem mondok neki ilyeneket, hogy tegye meg. De ő mindig mondja, hogy ha már messzire kerültünk tőle, meg itt van, akkor legalább ezzel segíteni akar. Ezzel csak azt akartam mondani, hogy anyum is 56 éves, és persze nem vagyunk egyformák, de azért nem kéne így elhagynia magát. Férjed mit szól ehhez? Próbáltatok beszélni vele?