Hogyan viselkedjek a hátrányosabb helyzetű barátommal?
Mi anyukámékkal, jól élünk. Nem mondom hogy két merci áll a garázsban, de van minden nap kaja, van internet tévé stb..
a barátommal 2 éve vagyunk együtt.
nem szívesen beszél róla, de tudom hogy ők teljesen máshogy élnek mint mi. ha nála vagyok ezt igyekszik eltakarni, és látom rajta hogy szégyelli nagyon. én természetesen úgy teszek mintha észre sem venném,tök természetesen kezelem a dolgokat. nem igazán szoktam hagyni hogy meghívjon, mindig felesbe nyomunk mindent. (ez nálam akkor is alap lenne ha ő lenne a "gazdagabb").
mostanában mégis elkezdett mesélni arról mi van otthon.. mert tudja hogy így nem tudok igazán az élete része lenni.
de mikor elmondja hogy néha miken megy keresztül, annyira le döbbenek, és nem gondoltam hogy ilyen komoly a helyzet.. nem tudom hogyan kezelni. nem akarom hogy lássa hogy sajnálom, attól csak még jobban szégyellné magát és ezt az egészet :S (ezt tudom, ismerem ennyire..)
de egyszerűen nem tudom ezt 17 éves létemre még kezelni :S
már én érzem magam hülyén, amikor kapok egy új ruhát, vagy befestem a hajam, szoliba megyek...
de az igazi gond az, hogy mikor elmeséli mik mennek otthon, mikor mikről kell lemondaniuk hogy kihúzzák a hónap végéig, egyszerűen nem tudok hogyan reagálni..
pedig őszintén örülök neki hogy beavat ebbe, és hogy annyira szeret engem hogy mindig azt mondja én vagyok az egyetlen aki boldogságot visz az életbe :\
válasza: válasza: válasza:Tényleg nem 1xű a dolog, de igazán tenni semmit sem tudsz.
Nálunk is ez van barátommal, pedig ő már dolgozik, én is általában. Rengeteget segítettem már neki, de 1xűen én sem tudom mindig támogatni...Az a legfontosabb, hogy biztosítsd a szeretetedről, és ne okold soha, hogy ti nem mehettek el vhova, mert neki nem futja rá!! Ez lenne a legrosszabb.
18 éves.. tanulunk mind2en.
nem ne értsétek félre, ez nekem nem gond. soha nem szakitanék emiatt vele.
viszont
azt sosem hagyná hogy meghivjam valamire..
kihúzza a családot a slamasztikából :) -> a sajátját képtelen lesz :\
1. iszonyatosan nehéz lenne ezt ő egyedül nem tudja meg oldani..
2. alig várja hogy végezzen a sulibal (szakmunkásképző) állása legyen és valahova elköltözzön velem. a gond csak az, hogy én tovább akarok tanulni, és addig pénz sem lenne arra hogy együtt éljünk valahol ketten. de ez igazábol egy másik téma...
köszönöm a válaszokat nagyon hasznosak!
viszont arra még nem kaptam kérdést, hogy ha ilyenekről beszél én mit mondjak.. (pl h anyuja éppen mit adott el azért h legyen pénzük..jövő héttől már netjük sem lesz..) mondjam hogy sajnálom?
válasza: válasza:Őszintén szólva nem értem a barátodat, hogy miért nem koleszos pl.ha annyira nyomsztóak a körülményei.Miért nem megy el diákként dolgozni,simán tudna tanulás, pláne szakmunkás mellet.Az oké, hogy a családját támogatja, de inkább magára kéne, hogy gondja legyen ilyen korban, elvégre már nem gyerek.
Egyébként bocs, hogy ezt írom, de elég pesszimista lehet, az írottak alapján és a gáz ott va, hogy mintha téged is belesodort volna.17-18 évesen nem szabadna ilyen elkeseredettnek lennetek, sem neked, sem neki.
hát ugyan abba a városba jár tanulni ahol lakik (mint én).
esti iskolába jár hogy aszakmunkás mellett legyen érettségie is :S nem rég dobta be hogy inkább a diákmelót választja, de szerintem helyesebb lenne ha a saját jövőjével foglalkozna. persze segitsen ahol csak tud,de nem ezt adja fel...
azt nem csodálom ha ő pesszimista, én nekem pedig ez az egész teljesen uj eddig nem beszélt nekem erről. nem pesszimista vagyok hanem inkább meglepödött kétségbe esett és tanácstalan :\
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!