Miért olyan nagy baj a magyar társadalomban, hogy a felek külön kasszán vannak? Vagy ha a nö nem keres akkor zsebpénzt kap a férjétöl?

Mi közös kasszán vagyunk, a férjem jóval többet keres mint én. Miután kifizetünk mindent, ő is azt vesz amit akar és én is. Soha nem szólt, hogy miért vettem meg a 20ezres csizmát. Én is fel tudom érni ésszel hogy belefér-e valami a keretbe vagy nem.

Ugyanígy ő is, ránéz a számlára vagy megkérdezi hogy megveheti-e.

Karácsonyra ő is nagy értékben kapott, ő sem vette észre mert "bevásárlás" címszó alatt vittem el a kártyát.

Mindent megbeszélünk, ő tudja mire és mennyit költök és én is. De elszámoltatás nincs!

Mi kozos kasszan vagyunk. A ferjem sose mondta meg, h ne vegyek meg valamit. Pedig aztan szeretek vasarolgatni. Meg csak be se kell szamolnom rola, h mit veszek. Szereti, ha magamra koltok, mert neki is jo, ha csinos vagyok. Ha a lakasra koltok, miert ne? A kettonk kozos otthona. A gyerekere meg senki sem sajnalja a penzt. Ha meg neki veszek valamit, akkor meg annak orul, h gondoltam ra. Az ajandekozast is siman megoldjuk. Mindkettonknek van egy sajat kartyaja is, amire minden honapban egy kisebb osszeget rateszunk. Azokbol vesszuk az ajandekot, igy egyikunk sem tudja, h mennyit koltott a masik.

Amikor otthon voltam a fiammal, akkor is azt vettem, amit szerettem volna, de mivel a kozos penzunk, mindketten odafigyelunk, h maradjon a haztartasra is. Akkor se "zsebpenzt"(alamizsnat) kaptam, hanem ugyanugy a kozos szamlankat hasznaltam, arra, amire akartam.

Sose lennek kulon kasszan a ferjemmel! Igazabol hozza se mentem volna. Vilageletemben utaltam kerni. Nalam a kozoskassza alapdolog.

Szerintem a közös kassza és a jó kommunikáció a legegyszerűbb megoldás. Én pl. a feleségemmel minden hónap elején költségvetést készítünk: összeírjuk a bevételeket és a kiadásokat, megbeszéljük, milyen céljaink vannak és arra mire mennyi extra pénz kell a koszton kívül.

A lényeg, hogy felváltva, de mindegyikünk anyagi vágyai teljesülnek, legyen szó utazásról, új számítógépről, tanfolyamról, bármi. És igen, tudunk felváltva lemondani a saját igényeinkről, hogy a másik nagy volumenű terve megvalósulhasson.

Szerintem alapból így kéne csinálni. Persze ehhez bizalom kell és önzetlenség kell mindkét részről.

szerintem felesleges másokat leszólni azért mert másképp bonyolítják az anyagi ügyeiket.

megbízok a páromban, de kell a függetlenség is.

nálunk ez úgy működik, hogy én fizetem a rezsit, ő a kaját, van közös megtakarításunk, van külön félretett pénzünk, valamint az úgymond zsebpénzünk, ami ezek levonása után marad.

tudunk előre haladni, mindent meg tudunk venni, amire szükségünk van, sosem kell kuncsorogni a másiknak, ha szeretnénk valami nagyobb értékű műszaki cikket vagy utazást, esetleg egy új bútort.

sajnos túl sok rosszat láttam már életemben ezzel kapcsolatban, úgyhogy én inkább óvatos vagyok.

felesleges egymást emiatt betámadni.