Hogy értessem meg anyámmal, hogy az nem gyerek nevelés, amit ő csinál? Szerintem teljesen elrontja!?

19 éves vagyok, van egy 8 éves öcsém,aki csak féltesóm. Anyám elég későn szülte az öcsit, 37 évesen. Úgy bánik az öcsémmel,mint egy kisbabával: néha még mindig eteti, suliból ha haza jön és megebédel le kell feküdnie 1-2 órát aludni. 10 percre sem meri egyedül hagyni az öcsémet, nehogy valami baj történjen. Szerinte még mindig előfordulhat az, hogy valamit bevesz a szájába és ne adj isten megfullad. Hát könyörgöm, egy másodikos gyerek már nem olyan hülye!!! Kb. 15 percnyi sétára lakunk a sulitól,át se kellene mennie az úton,de reggelente még mindig vinni kell, meg érte kell menni délben. Abszolút nem önálló az öcsém,még a cipőjét sem tudja egyedül bekötni. Sorolhatnám még, hogy mik vannak,de azt hiszem ennyiből is értitek,hogy mi a baj,mire gondolok...

Ha mondom neki, hogy túlzásba viszi a babusgatást,akkor egyből leordít, hogy mit értek én a gyerek neveléshez, meg én is olyan tróger vagyok mint az apám, mert kiskoromban nem volt velem eleget foglalkozva. Nos, nem tudom miért vagyok a szemébe tróger, ugyanis tanulok, dolgozom, külön kasszán vagyok. Ha megkér hogy segítsek,segítek minden szó nélkül. 1-2 hónapon belül különköltözöm, és akkor végleg nem marad otthon senki aki egy kicsit is önállóságra ösztönözze az öcsémet. A nevelő apám (öcsém apja) soha sincs otthon,állandóan dolgozik,ő nem szól bele semmit a gyerek nevelésbe. Mit tehetnék? Nem szeretném a tesómból egy nyámnyila csődtömeget nevelne anyám,aki még 30 évesen sem lesz képes egyedül bekötni a cipőjét...