A tesóm szakitott és sír, egy pár kérdés lennt segítesz? 11/l

Szia!

Nagyon aranyos vagy :)

Természetesen azon nem tudsz változtatni, hogy a lány szakított vele.

Viszont amikor szakítanak valakivel, az azt (is) jelenti, hogy valaki, aki számára fontos, közölte vele, hogy "nem vagy elég jó". Persze a valóságban egyáltalán nem biztos, hogy ezt mondta a lány, sőt, az sem biztos, hogy így gondolta, egyszerűen csak valamiért rájött, hogy mégsem illenek össze - de ez mindegy sajnos; ha a bátyád még szerelmes volt, akkor most nyilván úgy érzi, hogy nem felelt meg valakinek, akinek nagyon szeretett volna.

És ilyenkor _nagyon_ _nagyon_ jól tud esni a családtól és a barátoktól minden "támogatás". Minden olyan gesztus, ami azt érezteti, hogy "nekünk te pont így vagy jó", vagy hasonló. A veszteséget nem tudja pótolni, viszont abban sokat segít, hogy ne érezze magát egy utolsó kilátástalan selejtnek az ember.

Te a húgaként szerintem pont nagyon is sokat tehetsz ezügyben, ha tényleg az a tipikus "istenített bátty-féltve őrzött húgocska" kapcsolat van köztetek, amit az írásodból sejtek.

És nem is kell csinálnod semmi különöset, csak továbbra is a húgának lenni ;))))) úgy, ahogy eddig.

Ha szoktad máskor is átölelni (mindegy, hogy ő lesöpri-e), akkor öleld át. Ha szoktál máskor is segítséget kérni tőle valamiben, akkor kérj tőle segítséget. Ha szoktad kikérni a véleményét, akkor kérd ki a véleményét. Ha szoktál olyan programot csinálni, ahol úgy érezheti magát, hogy felvágsz a fantasztikus bátyáddal a barátaid/barátnőid előtt, akkor csináld azt.

Nyilván ne mindet egyszerre és azonnal, meg ne nyafogósan-nyakba csimpaszkodósan, de szerintem érted te, mire gondolok. Fejezd ki a hozzád legközelebb álló és legegyszerűbb módon, hogy fontos neked, hogy ő ne legyen szomorú.

A csoki teljesen aranyos ötlet ;). Nekem jól esne. És az is, ha valahogy rejtetten leszólnád a volt barátnőmet, még akkor is, ha tudnám, hogy csak együttérzésből szólod le, sőt, akkor esne igazán jól.

Ez egy hülye dolog, de így van.

Tudom, mert voltam én is ilyen helyzetben.

Én mondjuk lány vagyok, a bátyád valószínűleg kevesebb "lelkizést" igényel, de abban nagyjából biztos vagyok, hogy egy kis szolíd bátorítás, hátbaveregetés neki is jól esik.

És úgy általában: tereld el a figyelmét...! Persze arra idő kell, hogy ilyesmit megemésszen az ember, de az nem jó, ha egész nap csak "emészt", mert akkor sokkal nehezebben jön (érez) rá, hogy van élet a szakítás után. A szomorkodás nem egy jó program, lássuk be...

Minden jót nektek ;)

A 20 éves kor körüli időszak nagyon veszélyes kor, nem kell lebecsülni!

Az én öcsém 20 évesen öngyilkos lett egy lány miatt.

Beszéltesd őt, törődj vele, vigyázz rá.