Apu-kocsma-vita-szégyenérzet. Hasonlo helyzetben vki, ötlet esetleg ilyenkor lehet tenni vmit?

Valaki már irta, hogy nem kell az anyukádat sajnálni - vele értek egyek. Az én apám is alkoholista volt, állandóan állt a bál, de ő meghalt kb 15 éve.

Én is sajnáltam az anyámat akkoriban, aztán rájöttem, hogy felnőtt ember ő és ha ez igy elviselhetetlen lett volna neki, akkor lépett volna. Ma nem sajnálom őt ezért, hanem haragszom rá, amiért hagyta, hogy ezt kelljen néznünk a testvéremmel és amiért igy kellett felnőnünk. Ő

úgy szúrja el az életét, ahogy akajra, de vigyáznia kellett volna, hogy ezt a gyerekei ne lássák. Ma is próbál mártirkodni, de már leállitjuk. Jön azzal a szar dumával, hogy miattunk volt vele. Igazi jó volt anya - köszi.

Hasonló volt apum,mint neked,sajnos már meghalt. Gyülöltem,amikor ivott,de nem Őt,hanem amit csinál,sokszor én is rosszat kívántam,ami miatt a mai napig lelkiismeretfurdalásom van.

Mielőtt meghalt,pont beszélgettünk,eltudtam mondani,h szeretem és megköszöntem neki,hogy milyen sokat dolgozott értem.Mikor nem ivott,nagyon rendes apuka volt,imádott engem,féltett stb.,de sajnos alkoholista. Ma már tudom miért is,ésezért rettenetes haragszom Apukám szüleire.Anyum és én probáltunk segíteni neki,de nem ment.

Végülis a munkahelyén infarktus kapott,későn volt az újráélesztés,igy kómában került,amennyit tudtam mellette voltam,és megbocsátottam neki,szerencsém volt,h ezeket még el tudtam mondani neki.

Szóval kérdező,ne haragudj apudra és probálj segíteni neki. Alkoholizmus betegség,amiből kemény menet a gyógyulás! Állj mellette,mert másképp nem fog menni,lehet sokszor visszaesik,de legyél ott!

Örülj,h még van Apud és tégy ellene,hogy ne így járjatok mint mi.