Házasságban - egyedül. Elfogadható ez így?
A férjemmel 15 éve házasok vagyunk (fiatalon házasodtunk), van két gyerekünk is (5 és 10 évesek). A párkapcsolatunk sajnos nem kielégítő. Csak úgy vagyunk egymás mellett. Rengeteg, a kapcsolat javítására irányuló próbálkozás (mindkét részről!) után valahol az idők folyamán szép csendesen elfogadtam, hogy magam vagyok, magam boldoguljak. Ezt most lelki értelemben mondom, természetesen, mert persze együtt élünk, ez önmagában jelent némi (gazdasági és egyéb szempontú) egymásra utaltságot. Megvan a magam külön világa, amelyben egész kiegyensúlyozottan megvagyok. Ha jóban vagyunk, ha nem, akkor is, és ez utóbbi elég gyakori. És azt vettem észre, hogy az utóbbi időben egyre kevésbé "érdekel", ha éppen "fasírtban" vagyunk, elvagyok így is, élem az életem, pedig korábban nagyon bántott, lelkileg megviselt egy-egy ilyen "mosolyszünet".
Mi történhetett? Eddig társfüggő voltam és most felnőttem? Vagy csak elfogadtam egy - nem jó - helyzetet? Ezeken gondolkozom. Meg azon a közhelyen, hogy vajon mitől jó egy kapcsolat? Kimondható-e objektíven, hogy jó? Szerintem nem. Egy kapcsolat csakis attól és akkor lehet jó, ha mindkét fél számára az, ha úgy tudunk benne létezni, hogy az mindkettőnk számára minden szempontból kielégítő. Viszont ebben az esetben mondhatjuk-e azt, hogy jó egy olyan kapcsolat, amelyben tulajdonképpen bizonyos igényeimet (pl. sok beszélgetés, jó szex, de bármi behelyettesíthető) már úgy félre tudtam tenni, hogy az nem fáj, számomra elfogadható, azért, mert egy különben élhető - persze nem tökéletes, de létezik olyan egyáltalán? - életet élek, egy hosszú évek során és sok súrlódás árán kialakított, persze kompromisszumos, de alapvetően szeretetre épülő kapcsolatban, amelyben, nem utolsósorban két gyerek is él? Önzőség-e azt mondani, hogy ha nagyon mélyen belegondolok, akkor hiányoznak bizonyos dolgok, amelyeket tudom, hogy a férjemtől nem fogok megkapni, és nem azért, mert nem akarja, hanem mert ő annyira más karakter, hogy nem is értené, illetve nem úgy értené/értelmezné ezeket a dolgokat, ahogyan én (és ebben már teljesen biztos vagyok)?
Csak elviekben - mert úgy gondolom, semmiképpen nem bontanám fel a házasságomat, ennyi "áldozatot" megérdemel - : mi van, ha létezik valaki valahol, akivel a "tökéletes", vagy legalábbis a mostaninál jobb kapcsolatom lenne? Akkor ez, amit most csinálok, "feladás", és hibás vagyok, ha így cselekszem, ha "kihagyom" azt az esetleges illetőt? Vagy az "élhető" alatt csupán azt értem, hogy kényelmes, mert már belekényelmesedtem, mert már megtanultuk egy mást "kezelni" valamilyen szinten, már kialakítottunk egy olyan életformát, ami élhető ugyan, de ugyanakkor be lett áldozva az igazán mély, szoros társkapcsolat? Még csak összehasonlítási alapom sincs igazán, mert fiatalon házasodtam, 2 rövidebb kapcsolatom volt csupán a férjem előtt (már ha ez számít egyáltalán...).
Érdekel, hogy kinek mi a véleménye erről.
válasza: válasza: válasza:Nehéz tenni ellene, hogy ne így legyen. Hasznos dolog a beszélgetés, de ha nincs közös témátok, akkor miről tudnátok beszélgetni.Így a szex sem tud működni.Partner cserével se oldódna meg semmi.Kivezető útnak látnám, ha terveznétek olyasmit, ha felnőnek a gyerekek, és kirepülnek, mivel tudnátok"kárpótolni" magatokat.Akkor már anyagilag többet megengedhetnétek magatoknak.Érdemes tervezni a jövőt, mikor már csak ketten lesztek. Ki mit szeretne elérni, látni, mi az ami feldobna benneteket.
Nálunk bevált, mióta ketten vagyunk, beutaztuk Európát.Van miről beszélgetni, emlékezni arra amit mindketten láttunk, megéltünk.Visszagondolva az elmúlt éjszakára, azt is meglehet állapítani, milyen jó volt most a szex.
válasza: válasza:Mi jobb a gyerekeknek?
Ha azt látják, hogy a házasság annyit tesz, egy férfi és egy nő egymás mellett él, csak úgy vannak, örömtelenül, inkább kényszerből. Akarnak majd akkor családot alapítani, ha annak jönne el az ideje?
Vagy válás és macerái.
Próbáltátok már újra megismerni egymást? Előbb utóbb egyikőtök úgyis találkozik valakivel, aki megadja azt, ami hiányzik.
Köszönöm az eddigi válaszokat, segítenek továbbgondolni a dolgokat. Sokszor próbálkoztunk a kapcsolat javításával, de ezek mindig kudarcba fulladtak, és ugyanoda jutottunk. Én már feladtam a reményt, hogy megváltozhat a kapcsolatunk.
A férjem rendes ember, szeretem és mindig is fogom (bár már nem vagyok szerelmes belé), és tiszteljük egymást annyira, hogy egyikünk részéről sem történne megcsalás, ebben biztos vagyok. De... nem jó így egyedül.
A gyerekekkel kapcsolatban bennem is felmerült, hogy mi a jobb nekik? Látni, hogy csak így élünk egymás mellett? Mert azt ők is érzik, hogy nem teljes a harmónia, a nagy ezt meg is fogalmazza sokszor. Viszont még a legnyugisabb válás is sokkoló lenne nekik szerintem. Szóval csak két rossz megoldás van... :-(
válasza:Én azt nem értem, Kérdező (és hasonló kérdéseket feltevők), hogy miért várjátok, hogy az egész 15-30 évet felölelő házasságotok olyan intenzív, impulzív legyen, mint az első 5 év! Természetes, hogy nem olyan. Az emberek változnak, a körülmények változnak, a befogadókészség is változik.
Szereted? Rendben. Jó ember? Igen. Akkor mi a baj? Mindannyian magányosak vagyunk legbelül. Anyám is magányos volt apám mellett, de mégis boldogok. Időről időre őt is elkapta egy ilyen gondolathullám, aztán 1 hét múlva hálát adott istennek, hogy nem rúgott fel akkor semmit. És hogy nem adott ennek hangot. Én is gyakran érzem úgy, hogy nem vagyok elég közel a férjemhez és ő hozzám, pedig nálunk még tombolnak a hormonok és az érzelmek. Én is magányos vagyok, mert nekem az lenne a legjobb, ha a testébe költözhetnék és tényleg egyé válhatnék vele. Nyilván ez abszurd, és a fizikának ellentmondó, de akkoris magányossá tesz ez a kívánság néha.
Nem vagy belé szerelmes? Miért kéne az legyél 15 év után? a szerelem az egy múló köd, egy pár éves láz... a házasság már nem erről szól az első évek után... hanem a közös tervekről, gyerekekről, a SZERETETRŐL, összetartozásról, _a családról_. Az egész szerelem azért van, hoyg ez kialakulhasson. De nem azért van, hogy fenntartsa!
Annyira nagy divat manapság azt várni, hogy majd a másik boldoggá tesz minket, és a házasság megvált bennünket. nem fog!Egyik sem.
Az meg, hogy mi a jó a gyerekeknek és kinek van joga a boldogsághoz... ebben szerintem jól gondolkodsz: a gyerekeknek a boldogsága éppoly fontos,mint a tied. és ha a kettő ütközik, akkor _szerintem_ nincs jogod az ő boldogságukat felrúgni. Végülis nem vernek, nem aláznak meg, nem tartanak nyomorban, nem rövidítenek meg... csak(?) magányos vagy.
Írnám, hogy próbáljatok közös programot kialakítani, de írtad, hogy ezeket már megtettétek és semmi haszna. Nem tudom, hogyan tovább, de azt javaslom, hogy gondold át, hogy tényleg a média által harsogott népszerű frázisok a helyes út, vagy azok csupán alig összeegyeztethető elvárásokat építenek beléd (és mindenkibe) a házassággal kapcsolatosan...
Semmiképp nem várom, hogy olyan legyen 15 év után, mint a kapcsolat elején volt, tomboló szerelmet sem várok. Sőt, azt sem várom el, hogy boldoggá tegyen, illetve inkább úgy fogalmaznék, hogy a boldogságom nemcsak tőle függ. Amit arról írtál, hogy mit kéne jelentsen egy házasság ennyi év után, azzal teljes mértékben egyetértek.
De: természetes folyamodványa az együtt töltött 15 évnek, hogy nem beszélgetünk? Normális, hogy alig szólunk egymáshoz, csak tesszük a dolgunkat? Hogy alig van szex? Elegendő, ha két embert CSAK a gyerekek és a már kialakított, kényelmes életük köti össze? Nekem ugyanis "csak" ezekkel van problémám, a kapcsolat minőségével.
válasza:nem, ez valóban nem elég...
és gondolom,h ogy nem az effektív beszélgetés hiányzik, hanem a kontaktus. de akkor sem értem, hogy mi a baj, ha szeretitek egymást. ha én szeretek valakit - barátot, családtagot - akkor azzal tudok beszélgetni.. pláne, ha együtt élünk... nem értem, hogyha más rendben van, akkor ez hogyhogy nem működik. A szexet érteném, de az egymásra nem figyelést és a szexen kívüli egyéb kapcsolattartási hiányosságokat nem értem...
Ha elmagyarázod,a kkro tudok válaszolni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!