A testvéremet szeretnem kell?

Feladni és elbújni könnyebb, mint harcolni.. ez igaz..

Bár ezt akkor tudtam volna, mikor nekem kellett volna ilyenben döntenem... :'(

Ha van egy józan pillanata, próbálj meg beszélgetni vele, hogy mi az oka az italozásnak.

Édesanyád biztos azt szeretné, hogy ti összetartsatok, és segítsétek egymást. Az anyukátok iránt érzett szeretet alapján próbálj meg segíteni a tesódon. Mondd meg neki, hogy megveted az életmódja miatt, és a saját érdekében változtatnia kell. Ez így sokáig nem mehet, mert ki fog készülni fizikailag-lelkileg.

Nem kell szeretned a tesódat, és pénzzel se támogassad, mert a jelek szerint csak italra költené. Sokkal nagyobb szüksége lenne egy meghitt beszélgetésre veled és anyukátokkal együtt.

Ha a papa is alkoholfüggő, akkor őt inkább hagyjátok ki a társalgásból. Talán kiderülne, hogy mi elől menekül az alkoholba, ha kedvesen, türelemmel, szeretettel kérdezitek, nem vádaskodva, nem fenyegetve.

Hátha bejön a dolog, és legalább elgondolkodik egy kicsit, egy próbát megérne!

Feltétel nélkül csak és kizárólag a gyermekedet kell szeretned. A gyermekedért vagy felelős egyedül, hiszen rajtad múlik, milyen ember lesz belőle.

A testvérednek adhatsz újabb és újabb lehetőséget, de nem vagy köteles tönkretenni érte a saját életedet.

Amiről írsz, azt jól ismerem. Az egyik bátyám nagyon nehéz ember, drogozott, börtönben is ült már. De mégsem ez a fő ok, amiért elfordultam tőle, és amiért ma már nem nevezem testvéremnek. Több évig együtt laktunk felnőttként, mivel ő elvesztette az örökségként kapott lakását, és mi befogadtuk. Testépítőként gorillahormont, szteroidokat szedett. Agresszív volt, kimondhatatlanul. Gyakran őrjöngött, fenyegetett mindenkit. Ha volt pénze, pizzát evett még a kutyája is, de a családjának soha semmit nem adott, csak az őrjöngését. Végül kapott másik házat, elment.

Akkor még megbocsájtottam neki, csak annyit kértem, többé ne kelljen vele együtt laknom egy napot sem. Aztán vidékre költözött, és nálunk aludt, Pesten, ha erre volt dolga. Kértem, ha hozzánk jön, legyen tiszta. Még ezt sem bírta betartani...

Drogosan, piásan őrjöngött a hároméves gyerekem előtt. Szó szerint idegbeteg, bármin képes elborulni agyilag. Amikor láttam a zokogó fiamat, megfogadtam, ennek véget vetek. Azóta nem teheti be a lábát hozzánk, mi se megyünk felé. Néhányszor még írt nekem fenyegető levelet myvipen, szerinte most is más a hibás a történtekért. Soha nem ő.

Én már lemondtam róla. Megértem, hogy anyámnak ő is a gyereke, megértem, hogy ő támogatja, törődik vele, hiszen rajta kívül már senkije sincs. Nekem viszont a saját családom nyugalma az első, és mivel ő antiszociális, ezért nem engedem többé a közelünkbe. Változni már nem fog, kapott rá száz esélyt.

Kérdező, neked is azt javaslom, csak addig próbálkozz, amíg értelmét látod. Sajnos van, akin nem lehet segíteni, és te a leendő gyerekeid életéért vagy felelős...

Sztem jogod van nem szeretni és nem tartani vele a kapcsolatot, főleg ha ellened is tett vmit... bírom, amikor vki arra alapozva, hogy családtag, azt hiszi, hogy bármit megtehet a másikkal, mert annak meg KELL bocsátania...

én speciel tudom, hogy öcsémmel nem lesz soha igazán erős kapcsolatunk... nem vagyunk nagyon rosszban, és biztos fogunk találkozni meg egymást néha kisegíteni, ha kell, de ezzel a magam részéről ennyi... amióta az eszemet tudom, csak piszkált és kikészített, önző alak, csak akkor volt kedves, amikor kellett neki vmi... most meg eljutottunk odáig, hogy magától csak akkor jön oda hozzám beszélgetni, ha segítség vagy pénz kell neki, pedig egy lakásban lakunk...