Hogy legyek jó gyerek? Úgy érzem, kikészítem a családomat.

Hello, 16 éves lány vagyok és szeretném a segítségeteket kérni. Mindig úgy érzem, hogy csak értem élnek a szüleim, ami miatt lelkiismeretfurdalásom van. Nem élnek együtt, se anyunak nincs olyan 13 éve senkije, se apunak. Nem tudom, hogy ez miattam van-e, anyu azt mondja, hogy azért nem jön össze senkivel, mert nem akar egy hülye nevelőapát nekem, aki beleszólna az életünkbe. Pedig szerintem vannak vele korabeli rendes pasik is. Ő nagyon egyedül van, csak én vagyok számára és mindig mindent értem tesz, amiért hálás vagyok Neki, de szeretném, ha boldog lenne így, 42 évesen. Nem akarom, hogy ha elmegyek majd egyszer itthonról, akkor Neki ne legyen senkije, akire támaszkodhat. Olyan szempontból is kikészítem őket, hogy nem úgy tanulok, ahogy kéne. Csak 4,2-es átlagom van, pedig tényleg sokat tanulok. Szeretném, ha büszkék lennének rám egyszer, főleg az anyám. Mindig ha van pénze, akkor azt emlegeti, hogy nekem meg tudjon venni dolgokat. Most is karácsonykor csak egy sapkát kaptam (nekem tetszett, mert nem szeretem a sapkákat, sosem hordok, de ebben csinosnak érzem magam) és Ő meg majdnem sírt, hogy nem vett mást, mert most nem volt pénze és hogy majd mikor tud nekem "pót ajándékot" venni. Nem akarok álszentnek tűnni, de nekem ez tényleg szar. Mostanában beszélgettünk erről, hogy én nem akarom, hogy csak miattam éljen és megtegyen értem mindent, mert én nem várom el, szeretném, ha Ő is élne. De mindig azt mondja, hogy azért dolgozik, hogy nekem teremtsen egy alapot az életben. Apu is ilyesmi, bár vele csak havonta egyszer beszélek, de érzem, hogy támogat. Még a nagymamám is ilyen, Ő is mindent megtenne értem. Én ezzel azt akarom érzékeltetni, hogy nekem nem túl jó érzés, hogy a saját boldogságukkal nem törődnek és mindent miattam tesznek. Szerintetek mit kéne tennem? Nem panaszkodom, meg semmi, csak véleményetekre vagyok kíváncsi. Köszönöm!