Ezt a kérdést elsősorban nőknek teszem fel, de férfiak is válaszolhatnak. Ha nagyon mérges vagy a párodra, akkor szoktál hisztizni, ordibálni, vagy ajtót csapkodni?

Hiszti, ordibálás, ajtó csapkodás. Egyszer tenném meg bármelyiket, azonnal repülnék. Szerencsére nem vagyok ilyen típus. Ha valami nem tetszik, akkor azt kisebb távolságtartással jelzem, vagy csúnyán nézek. Utána elmondom, hogy mi a problémám. Általában ez meghallgatásra talál, megbeszéljük és kész. Viszont, ha olyan helyzet adódik, amiben nem kapok igazat és ő sem tud meggyőzni az ellenkezőjéről, akkor egyszerűen csak annyit mondok: "Jó, mindegy, te tudod." Nem feltétlenül kell, hogy enyém legyen az utolsó szó és nem biztos, hogy bár annak ellenére, hogy biztos vagyok benne, nekem van igazam. Tisztelem, becsülöm a párom annyira, hogy bízzam a józan ítélőképességében és nem bántana szándékosan.

Amikor még fiatalabb voltam, hisztisebb voltam. Most se vagyok épp öreg, de már kevésbé vagyok hisztis. Ordítani most is tudok, meg megsértődni is, de már nehezebb kihozni a sodromból.

Nem, mert nincs időm ilyesmire. Két gyerekünk van, előttük soha nem veszekszünk. Reggeltől késő délutánig dolgozom, utána megyek a gyerekekért, bevásárolok, megbeszéljük, hogy kivel mi történt, aztán vacsorát főzök. Közben befut a férjem, akkor neki is elmesélik a gyerkőcök, hogy mi minden történt velük aznap, vacsorázunk, fürdünk, esti mese, alvás. Ilyenkor már többnyire van este 10 is. Az otthoni teendőimnek még csak ekkor állok neki. Szóval max este későn üvöltözhetnék, de stresszelje magát a fene hülyeségeken. Amúgy sincs miért veszekednem a párommal, ő is ugyanúgy hajt mint én. Én olyan kicsinyes dolgokon nem állok le vitázni mint pl.: nem teszi be a szennyestartóba a zokniját vagy nem hajtja le a wc-ülőkét. Egyébként meg mindent megbeszélünk, közösen döntünk, soha nem kerüljük meg a másikat. Persze nem értünk mindig mindenben egyet, de olyan még nem volt, hogy veszekedésig fajuljon az ellentét. Ő is elmondja a véleményét és én is, aztán vagy meggyőzzük egymást és akkor megvan a megoldás vagy az egyikőnk enged (felváltva). Olyan keveset vagyunk együtt amúgy is, miért kéne azt a kis időt is veszekedéssel tölteni? Az otthon a nyugalom szigete kell legyen, ahol feltöltekezik az ember, nem pedig csatatér.

kedves első válaszoló, ha az én párom lennél elzavarnálak a büdös pics.ába, idióta pics.a

mivel temperamentumos vagyok, így igen... szokott lenni tányértörés, ajtócsapkodás, ordibálás, az én részemről. velem szemben a férjem teljesen higgadt marad akkor is, ha ideges... :D gondoskodom róla, hogy mellettem soha ne legyen unalmas az élet. :D

16.15. Milyen szerencse, hogy nem a te párod!

Kiabálni szoktam, nem is kicsit. A szomszédok biztos nagyon szeretik. :) Szerencsére nem fordul elő túl gyakran, egy évben max. 3-4 alkalommal. Egyszer még egy poharat is a földhöz vágtam, de rájöttem, hogy az azért egy kicsit erős volt. Szóval azóta inkább visszafogom magam. :D