Fogyás után megváltozik a férfiak hozzáállása?

kedves "első"

értem én hogy nem tetszik, és valszeg a nőnek sem tetszik önmaga, nade azért ne gondold hogy egyrészt minden nő képes (képes és nem akar vagy próbál) arra hogy vékony maradjon terhesség alatt..

másrészt..szoptatás alatt nem fogyózhat

harmadrészt..sztem a szülés elég megterhelő ahhoz + a 9 hónap várandósság, hogy ne rohanjon egyből kondizni...

amúgy meg számíthattál volna ezekre. baba= hízás..és ha már híztál úgy nehezebb fogyni mert könyebben visza"épül" (biológiaóra/gimnázium)..

szóval ha ugyanolyannak akarod ne ejtsd teherbe..ha meg ő akart babát megérdemli..de azért máskor vedd számításba az öszes lehetőséget mielőtt kidobod a gumit az ablakon..(bocs a csúnya kifejezésért)

A kérdést és a válaszokat olvasgatva megkérdeztem a férjemet. Még nincs gyerekünk. Azt mondta, hogy a terhesség/szoptatás időszakában szemétség lenne azt várni tőlem, hogy eddzek. De a szoptatás után (ő már felnevelt egy gyereket, jobban képben van, mint én), HA átvesz tőlem sok teendőt és megkér, hogy figyeljek oda, járjak edzeni (ha orvosilag oké) és normálisan étkezzek, akkor már az én felelősségem is lenne.

Az övé pedig az, hogy mivel a bevásárlás abban az időszakban rá hárulna, hogy milyen alapanyagokat hoz haza.

Most megállapodtunk abban, hogy ha odajutunk, már most kérem, hogy tápanyagban dús, de üres kalóriáktól mentes kajákról gondoskodjon. Ha hazahoz egy zacskó csokit és az orrom előtt enné, az nem segítene.

Szintén az volt a véleménye, hogy ha ő kérné, hogy eddzek, de ő nem járna ugyanúgy (jobban hajlamos hízásra, mint én), akkor szintén nem lenne szép tőle.

Az pedig az én magánvéleményem, hogy ha a terhesség alatt megbálnásodnék (NEM a hasamra gondolok), akkor teljesen érthető, ha nem fog annyira kívánni. Ha beszól miatta, akkor ő a szemét. Tehát a toleranciát elvárnám, de az ízlését erőszakkal nem tudnám megváltoztatni. Neki a mostani állapotomban tetszem, ez így van rendjén. Nekem se tetszene, ha felszedne 30 kg-ot. Szeretném, de kevésbé kívánnám. Ő engem szintén.

Harmadjára írom, hogy sokáig vártam. Nem 1-2 hónapot, hanem éveket és nem hagytam magára mint sok férfi. Nagyon is kivettem a részem(a mai napig is így van) a gyerekek gondozásában, nevelésében. Én sem azt vártam, hogy szülés után csúcsformában legyen és, hogy tökéletes teste legyen.

DE amiatt nem tartom magamat rossz embernek, mert nem tetszett, hogy a párom nem kezdett semmit ekkora felesleggel. Kicsit sem figyelt oda az étkezésre, egésznap evett. Edzeni nem volt kedve.

Ha a feleségem elvárja tőlem az igényességet, én is viszont elvárom tőle. És itt nem ráncokról, vagy pár kiló feleslegről beszélek, hanem maga a tény, hogy szeretne nekem és saját magának tetszeni és fontos neki, hogy ne hanyagolja el ennyire magát.