Hogy viszonyultok a párotok/élettársatok/esetleg férjetek gyerekéhez/"felnőtt"gyerekéhez?

tini koromban sok konfliktom volt anyum hapsijával, de mióta kezd benőni a fejem lágya, azóta egyre jobban bírom az öreget.

bár sajnos az érzelmi intelligenciája fordítottan arányos a műveltségével és képzettségével.

azért jól el lehet vele dumálni, és vannak olyan kérdések, amikkel csak hozzá fordulok.

ő meg néha féltékeny rám, mert sok dologban lekörözöm a lányát. mondjuk elhiszem, hogy bántja ez az egész, csak ne így adná a világ tudtára...

.. előző vagyok..

Hozzáteszem, a párom gyerekei hihetetlenül önfejűek, kezelhetetlenek, hisztériásak. Mégsem elfordulással reagáltam erre, hanem az együttélés érdekében inkább megpróbálom őket a jóra nevelni. Hiszen ha a páromat szeretem, őket is el kell fogadnom, és valamilyen szintem sajátomként kezelni őket. A saját gyerekem pedig abszolút csendes, szófogadó, visszahúzódó. Mégis hihetetlen nagy bűnnek számít a párom számára, hogy pl. néha nem teszi a mosogatóba a tányért a 7 éves gyerek, és hisztizni meg beszólogatni kell miatta. Szegény gyerek pedig nem egy önérzetes, visszavágós tipus, így inkább csendben lenyeli... és én is... egyelőre...

Kedves Kérdező, ezek szerint sajnos apukád igen rosszul választott új társat. Nem tudom megérteni az olyan nőket, akik így viselkednek, mint az apukád új párja. Amikor apukádat elfogadta társnak, tisztában kellett lennie azzal, hogy apukádnak vannak gyerekei és azt is tudnia kellene, hogy ez a helyzet mivel jár. Ha egy nő valóban szereti a párját, akkor tudhatná, hogy a legnagyobb örömet azzal szerezheti neki, ha szeretettel, gondoskodással veszi körül az Ő gyerekeit is, nem csak a sajátjait.

Sosem tudnék a páromnak azzal fájdalmat okozni, hogy a gyerekeit nemfogadnám szívesen, amikor hozzánk jönnek.

Nekem az a véleményem, hogy normál esetben a szülő-gyerek viszony, kötődés mindig erősebb, szorosabb, mint pl egy új párkapcsolat. Aki ezt nem tudja elfogadni, megemészteni, az ne válasszon magának olyan párt, akinek már van gyereke egy előző kapcsolatból.

Nem azt állítom, hogy mindig, minden körülmények között a gyerek az első, de ha az új társ merő önzésből megkísérli rekeszteni a párja életéből a gyerekét, akkor ott nem kérdés, hogy kit kell választani, kit kell megvédeni.

Nálam pl még az is felmerült Karácsonykor, hogy a páromat elküldjem a kisfiához és az exéhez Szenteste csak azért, hogy a kisfiú boldog lehessen, mert együtt örülhet a szüleivel, de a párom ezt nem vállalta, mert nem érezte volna jól magát ott. Ezért csak másnap reggel ment a kisfiáért, de onnantól 3 napig nálunk ünnepeltünk az én gyerekeimmel és a szélesebb rokonsággal együtt.

Szerintem a Karácsony tipikusan az a családi ünnep, amikor a lehető legkevesebbet kellene bántani, fájdalmat okozni az amúgy is sérült, csonka családos szülőknek, gyerekeknek.

Nekem pl összeszorult a torkom Szenteste, mert tudtam, hogy a párom szenved a saját fia hiányától, miközben az én gyerekeim velünk lehettek.