Titeket eltart a férjetek vagy dolgoztok ugyanúgy? Szeretitek a munkátokat?

Mindketten dolgozunk, gyerek nincs. Én nem akarnám h eltartson, tök jó a tudat h nem kell hozzá szaladgálnom ha egy rohadt hajfestéket akarok venni vagy bármit.

A 19:07 vagyok. Azért tegyünk különbséget aközött, hogy valaki a babával van otthon gyeden, gyesen és aközött, hogy csak úgy otthon van. Én úgy értelmeztem a kérdést, hogy nem a gyerek miatt van otthon a nő, hanem egyébként is a férfi tartja el. Az én szememben az NEM eltartás, ha a gyermekkel van otthon a nő. (Az már nem gyermekkel otthon levés, ha a gyerek óvodában van közben vagy iskolában). Ez még a válaszomhoz tartozik.

eltart. soha nem dolgoztam még 1 napot sem, pedig már 7 éve nem tanulok. azt hozzá tenném, hogy én szivesen mennék melózni.... 26/nő

Én nyár ota a barátoméknál lakom, sajnos ő tart el, nem dolgozom,még van 5 hónapom a suliból. Párom mindig azt mondja,hogy inkább tanuljak az érettségire. Mennék dolgozni,nem jo nekem sem így,de nincs hova. Ami lett is volna, azt napközbe kellett volna csinálni.

Hű, nagyon jók ezek a kapcsolódó kérdések. A kislányom a nagylány 2 és féléves korában született, tehát félévig csak Gyeses voltam. Ekkor őrülten zavart, hogy eltart az uram, alig vártam, hogy újra Tgys-re legyek jogosult. Így újra a magam lábára állhattam! Sőt, 2 gyerkőccel a munka is megszaporodott :)

Egy igazán jó kapcsolatban fel sem merül, hogy ki tart el kit. Én dolgozom, szeretem is a munkámat, de ennek ellenére gyakorlatilag a férjem tartja el a családot, mert a fizetésem többszörösét keresi. Viszont soha egyetlen fillérért nem kellett kuncsorognom nála. Van egy közös bankszámlánk, arra megy mindkettőnk fizetése, mindkettőnknek van bankkártyája hozzá. Sosem értettem, hogy a mai világban egy férfi, ha szereti a feleségét, miért teszi ki annak, hogy felnőtt létére állandóan kunyerálnia kell még kajapénzért is. Nekem ez annyira visszataszító. A házasság a közösről szól, nem arról, hogy én pénzem, te pénzed. Ha a férjem elveszítené a munkáját, én sem kezdeném el felhánytorgatni, hogy az én keresetemből élünk. Egy család vagyunk, együtt oldjuk meg a megélhetést abból, amit megkeresünk függetlenül attól, melyikünknek mennyi a jövedelme.