Ez azt jelenti, hogy nem szeretem úgy, mint kellene?
Lassan 25 éves nő vagyok és azt veszem észre, hogy a barátom már agyal az eljegyzésen (Ő 29), akivel másfél éve vagyunk együtt. Viszont én még nagyon nem érzem azt, hogy hozzámennék. Ez lehet a sok vitatkozástól is, ami szinte minden találkozásunkkor van, de kicsit attól is félek, hogy azért van, mert legbelül, elnyomva talán nem szeretem (még/már) eléggé. De nagyon szeretek vele lenni, és nem igazán tudom nélküle elképzelni a napjaimat, hétvégéimet.
Ti voltatok már így? Normális, hogy még nem akarom a gyűrűs elkötelezettséget és nem úszkálok fellegek között a gondolattl is?
válasza: válasza: válasza:Barátként is és lelkileg, testileg is (persze nálam is előfordul, hogy képtelen vagyok a szexre és sajnos orgazmusom sem volt soha, de az eddig senkivel, pedig előző páromat is nagyon szerettem - de ezt szerintem anyától örököltem).
De tényleg sok különböző elképzelésünk van, általában ezen is veszekszünk: mások vagyunk sok mindenben. Viszont ő mindig hajlik a kompromisszumra és végül azt mondja, neki jó úgy, ahogy nekem, de ez meg engem zavar, mert nem tudom, tényleg jó lenne-e neki úgy...
Viszont akármikor megyünk együtt valami másik párhoz, ismerősökhöz, mindig úgy jövünk el, hogy mi sokkal jobban szeretjük egymást, mint ők. Mindenhol olyan kiégettek és semmi érzelmet nem mutató párokkal találkozunk - többnyire.
Egyébként házasságpárti soha nem voltam, szerintem ilyen szoros kötelékben én megfulladnék.
De az tényleg nagyon zavar, hogy akármilyen kis problémánk is van (pl. nagyon felhúzom és azt mondja nekem hogy "csak azért csináltam, hogy örülj b@zdmeg" - ilyen csak egyszer volt) máris szakítanék. Aztán persze ha tényleg elmenne fájna, mint a bűn. De nem hagy el ilyenkor, hanem addig jön és addig könyörög a bocsánatért, míg el nem nyomom magamban a megbántottságot, de el úgy sem felejtem és rossz néha visszagondolni...
válasza:Elmondom, a leírtakból mit érzek ki külső szemmel.
Ha már bizonyítgatnotok kell, hogy szeretitek egymást, az szerintem régen rossz. Annak, hogy a ti kapcsolatotok milyen minőségű, ne az legyen a mércéje, hogy más párok annak alapján, amit nektek megmutatnak, mennyire boldogok.
Szerintem, ha minden ok lenne köztetek, eleve nem keresnétek ilyen megerősítéseket.
Gondold át, mit szeretnél. Házasságot nem. De azt el tudnád-e képzelni, hogy együtt élj a pároddal? Mert ha nem, úgy értve, hogy később sem, viszont ő erre vágyik, akkor lehet, hogy nincs helyetek egymás mellett.
A leírtak alapján a kommunikáció sem valami jó köztetek. Javaslom a Gordon tréninget mind a kettőtöknek, ha nyitottak vagytok arra a kommunikációs szemléletre. Sok "azért csináltam ba@meg-et" meg lehetne spórolni vele.
Ne érts félre, véletlenül sem kioktatni akarlak, és ennyi infó alapján nem lehet jól senki kapcsolatába belelátni.
Csak azt fűzöm hozzá, amennyit a leírtak alapján tudok gondolni.
Olyan, mintha tudnád te is, hogy ez nagyon sok mindenben nem egy nyerő kapcsolat. De mintha nem lenne benne annyi "szenvedésnyomás" hogy lépjél bármelyik irányba is. Se a változtatás, se a kapcsolat felbontása irányába.
Az egyik lehetőség az, hogy kivársz. 25 évesen azért van még időd. Ha eltellik még 1-2 év, talán tisztábban látod majd az igényeidet. Azt sem tartom kizártnak, hogy összeköltözés után hirtelen nagyon gyorsan billene a mérleg valamelyik irányba, mert a most még csak időközi konfliktusok akkor már mindennaposak lennének.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!