Anyukám alkoholista. Tehetek-e valamit?

Nagyon sajnálom:( Az én Anyukám akkor kezdett el inni, amikor én 14-15 éves voltam. És még akkor sem láttam ilyen tisztán a helyzetet, mint Te 11 évesen. Én majd 10 évig küzdöttem az Édesanyukám betegségével és furcsamód egyre jobban kötödtem hozzá lelkileg, minél mélyebbre süllyedt. Elveszítette az állását, többször össze-vissza törte magát az esések miatt, amikor pedig megpróbált uralkodni magán, akkor életveszélyes állapotban vitték kórházba az elvonási tünetek miatt. Két hétig annyira be volt gyógyszerezve, hogy beszélni is alig tudott, úgy etettem, mint egy kisgyereket. A szívem szakadt meg érte. Akkor ott azt mondtam, hogy elég. Minden követ megmozgattam az orvos édesapámmal és a nagymamámmal együtt és Anyu bekerült az egyik kórház addiktológiai osztályára. (ahol a szenvedélybetegek gyógykezelése folyik) Minden nap látogattam és rohamosan javult, bár a kezelö orvosa azt mondta, csodára ne számítsunk, a visszaesés veszélye óriási. Anyuval életem legszebb idöszakát töltöttem miután kikerült a kórházból, 7 hónapig tiszta volt, visszatért az életkedve, megváltozott a külseje, javult a memóriája, és a betegségéröl is lehetett vele értelmesen beszélni. Aztán megtörtént, amitöl a doktornö is tartott: visszaesett. Rá egy évre 2010 novemberében pedig egy újabb esés következtében a saját elöszobánkban olyan súlyos fejsérültést szenvedett, hogy mire beértem a kórházba már beállt nála az agyhalál. Ott álltam az ágya mellett és azt mondták búcsúzzak el töle, mert másnap reggel hat órakor lekapcsolják a lélegeztetöröl. Hogy búcsúzzon el az ember attól, akit a világon a legjobban szeret?! Mindent megpróbáltam és mégis elvesztettem. Azóta darabokra hullott az életem. Szeretném, ha ezeket a sorokat elolvashatná az Anyukám és visszaforgathatnánk az idöt...a tied még elolvashatja. Talán ez felnyitj a szemét. Kívánom, hogy Nektek sikerüljön! :(

Én nekem is tök ugyan ez anyukám minden nap totál részeg én már otthon se merek lenni. bár lenne megoldás az ienre :S

Igyál vele