Anya-lánya probléma. Lehet csak eltúlzom de néha már úgy érzem nem bírom tovább. Megoldás?

Én mindig is felnéztem anyura s egy értelmes nőnek tartottam akivel ha komoly a dolog tudok beszélni. CSak most egy gyerek mellett döbentem rá mekkora megfelelési kényszerem van felé, gyesen vagyok s minden napom azzal tellik, hogy próbálok nem haszontalan lenni (együtt élünk mivel nagy a ház s anno így gondoltuk jónak) s mindenben lesem, hogy jót tegyek, próbálok elismerést kapni tőle.

Sajnos a párom hiába támogat bármibe s ad erőt, az nem segít míg anyutól nem hallom. Így folyamatossan próbálok jó anya s jó házitakarító lenni, közben még egy ujjabb tanfolyam s főzni tanulok ami nehéz lévén fizikailag rosszul leszek a nyershústól ha látom, szagolom, hozzáérek.

Onismeret!

Ne masoknak akarj megfelelni, hanem onmagadnak. Bizzal onmagadban, ne azt vard, hogy masok elismerjenek, hanem Neked kell ezt erezned.

Neked kell megteremtened a belsodben a beket, a harmoniat, es akkor mar a kulvilagot is mas szemmel fogod latni.

Ha a mamad gyermekkorodban nem dicsert meg, s nem ertekelte azt, hogy van egy talpra esett es ugyes gyermeke, akkor mibol gondolod azt, hogy most ezt megfogja tenni?

Valoszinu, hogy a mamadnak is hasonlo tapasztalata van, s emiatt nem is tudja Neked azt megadni lelkileg, amire igazan most Neked szukseged van, vagy lett volna.

Fogadd el a mamadat igy, ezzel a tulajdonsagaival, de ne erezzel emiatt fajdalmat, mivel a mamadat mar megvaltoztatni nem tudod. Te ismerd el onmagad, es bizzal onmagadban.

Nálam azzal, hogy nagyon meg akarták szabni, hogy mit hogyan csináljak, pont az ellenkezőjét érték el.

A legtöbb vita is ilyen jellegű dolgokból fakad, amikor látogatnak. Anyámmal több vitám volt már, hogy miért nem helyénvaló kérés nélkül kitakarítani nálam vagy átrendezni a szekrényemet.

Itt vannak a férjem cuccai, illetve az én személyes cuccaim is. Amit nyilvánosság elé szánok, az kint van a polcon, amit nem, az a fiókokban.

Anyám ragaszkodik a saját verziójához, hogy "de hát én segítek neked ezzel, te meg nem tudod értékelni az igyekezetem!". Hja, a segítséget előzőleg kérik. Ha nem kérem, akkor nem segítség, hanem turkálás.

Egyszer elfutott a méreg és az ő konyháját átrendeztem. Volt égszakadás-földindulás, hogy mégis hogy merészeltem, a lekváros fakanál most a palacsintás helyén van...stb. Mondtam, hogy igazán értékelhetné a segítségemet, nem veszekedni kellene, hanem megköszönni (ABC sorrendbe raktam mindent, balról jöttek a B, mint bögrék, jobb oldalon végződtek a T, mint tányérok)

Apám halkan nyüszítve röhögött a másik szobában, anyám forrongott. De azóta nem rendezi át a lakásomat, mert a fürdőt és a hálószobát is megfenyegettem átrendezéssel.