Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Egyéb kérdések » Együttélés? Hogyan szokjam meg?

Együttélés? Hogyan szokjam meg?

Figyelt kérdés

Idén 22 éves leszek. Még tanuló. Lakóközösségben, ahol élek, megismerkedtem jelenlegi barátommal, több, mint másfél éve. 1éve járunk, külső okok miatt egy szobában is lakunk. Mivel főnökétől kapott egy jó ajánlatot(felájánlotta másik házát, hogy költözzünk oda), és szüleimtől nem kapok elegendő anyagi támogatást, ezért úgy döntöttünk elfogadjuk.

Egyébként nagyon rendes, érett felfogású ember, és mindent megpróbálunk megtenni egymásért, szüleim is beleegyeztek a költöködésbe, nem kell nyomorognunk egy kis szobában, másik emberekkel együtt élve, meg persze, ha úgy vesszük máris közös életet élünk, én ezek ellenére mégis félek.

Fiatalnak érzem magam ekkora horderejű változásra, persze mondhatnák ez mégsem olyan döntés, mint egy házasság, de akkor is. Nem a házimunkától félek vagy attól, hogy teendőimet nem tudom majd megfelelően elláltni, ilyen szempontból már megtanultam élni.

Csak mindig úgy képzeltem, ráérek még az ilyen nemű kapcsolatra 24-25 éves koromban is, a körülmények mégsem igy hozták.

Hogyan örülhetnék ennek? Hogyan fogadhatnám el ezt a kialakult helyzetet?


2009. jan. 24. 12:38
 1/7 anonim ***** válasza:
100%

én 18 evesen koltoztem ossze a párommal, akkor kollegiumi szobaba.. laktunk ketten, laktunk sokadmagunkkal..laktunk a szuleinel..aztan most kb 8 eve ketten.. ez a legjobb, sajat lakasban ketten lakni.

szerintem orulj neki, tudod, van egy mondas, lakva ismerszik meg az ember, legalabb tudni fogjatok, hogy mindketten "kompatibilisek" vagytok egymassal ilyen téren is, remelhetoleg megerositi a kapcsolatotokat.. de most olvaslak vissza, jol emlekeztem, hogy amugy is egy szobaban laktatok, akkor nem értem mi lesz a nagy hordereju valtozas? :)

ez csak egy kovetkező lépcsőfok, orulj neki, ne felj tole!

2009. jan. 24. 13:33
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/7 A kérdező kommentje:

Azért érzem nagy változásnak, mert ketten leszünk, mintha házasok lennénk. Itt még sokan vagyunk, olyan sulis érzete van az egésznek. Persze közös a kassza, meg itt is főzök, takaritok, de mégis. Biztos csak én aggodalmaskodom. Igen, már azt is tudom, hogy milyen vele az együttélés, és azzal sincs egyáltalán probléma, azt is tudom lényegében nem változik meg semmi, csak a környezet.

Talán igazad van, túlértékelem, és ez is csak egy lépcsőfok, csak úgy érzem, hogy hamar jött ez a fok. Fiatal vagyok ehhez. Tudom, hogy sokan akik fiatalabbak tőlem, késznek érzik magukat ilyenre, de lehet túlbecsülik képességiket, és csak később döbbenek rá, hogy ahogy szokás mondani: nem fenékig tejfel az élet.

2009. jan. 24. 14:02
 3/7 anonim ***** válasza:
100%

Én 20 voltam mikor összeköltöztem a pasimmal. Borzasztóan vágytam rá, csupán amiatt mert nagyon szerelmes voltam. Nagyon vágytam rá, hogy Vele feküdjek le és mellette ébredjek fel. Örömmel mostam, főztem rá és minden nap nagyon boldog voltam, hogy hozzám jön haza. Ahhoz, hogy érett legyél az összeköltözésre, szerintem Neked is így kellene érezned.

A történetünk vége, hogy már férj és feleség vagyunk, két szép gyermekünk van, egyik fiú, másik lány. Több mint egy évtizede élünk együtt azóta is és alig várom, hogy hazajöjjön hozzám. Imádom, hogy este Vele fekszem és hogy reggel egymásra nézünk ébredéskor és azt mondjuk: szia.

2009. jan. 24. 15:23
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/7 anonim ***** válasza:
100%

első vagyok.

hat, lehet, hogy en meg a masik szelsoseg vagyok, a hazassaghoz hasonlitottad, de mióta összehazasodtunk, kb annyi a kulonbseg, hogy van rajtunk gyuru.. vagyis most csak a páromon, mert terhes vagyok, és fel vannak peffedve az ujjaim, igy en nem viselem, nehogy rámragadjon.


amugy meg pont jo a kor, mert ha ugy erzed, hogy nem tetszik, kiléphetsz belole, mert eleg fiatal vagy, sokan a megszokas meg a kenyelem miatt nem mernek lepni.. nem lehet, hogy az zavar, hogy nagyon elkonyveltek mar benneteket "egy kalap alá"?


tényleg nagyon sok jo oldala lesz, inkabb azokat vard, szerintem nagyon fogod élvezni :D meg lehet unnepelni gyertyafényes intimmasszazzsal, egyutt filmnezessel, meg egyeb dolgokkal ;)


sok boldogsagot, es ne félj, nincs miert, tenyleg

2009. jan. 24. 18:18
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/7 anonim ***** válasza:
100%

Nincs rosszabb egy elsietett döntésnél:S

Én lassan 23 leszek,és január 7-e óta lakom együtt a barátommal és édesanyjával.Tehát mondhatni,hogy ez még nem az az igazi "édeskettes".De azért ez is változás.Habár eddig is sokat voltam náluk,de együttlakni,az más.

Természetes,hogy félsz!Én is féltem,mi lesz,ha mindenen összekapunk(nem szoktunk),ha feladjuk a "függetlenségünket",ha megromlik a kapcsolatunk stb.

Először nehéz,hiszen teljesen új helyzetbe kerülsz,és ez nagy felelősséget kíván,de megéri,így válik abszolút felnőtté az ember.Szerintem nincs szebb annál,mikor HAZA várod közös otthonotokba a párod:)Összebújva elalszotok,ébredtek,együtt vezetgetitek a háztartást...ettől csak szorosabbá válik a kapcsolat.

Sok szerencsét kívánok nektek!:)

2009. jan. 24. 18:55
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/7 anonim ***** válasza:
100%

Szia!

Én életemben először 19 évesen kötöztem össze a barátommalegy kollégiumi szobába. Éltünk egy darabig ketten, aztán sokadmagunkkal (ne mvolt egyszerű három fiú egy szobában, én meg egyedüli lányként, 16 négyzetméteren), végül pedig elég brutálisan szakítottunk. Ez azonban nem vette el a kedvem attól, hogy másfél év múlva újra összeköltözzek egy fiúval, aki történetesen azóta a férjem. Nem egyszerű itt sem együttélni, lévén én kötöztem hozzájuk, hatan lakunk három szobában, a lakás elosztása borzasztó, magánéletünk semmi, anyósom meg mindig mindenbe belekotyog, gyerekekként kezel minket, különköltözés reménytelen egy darabig.

Azt tudom mondani neked, hogy ne tűzz ki határidőket. Ha úgy állsz hozzá, hogy "24-25 éves korig nem kellene ilyenkomoly kapcsolatba keveredni", megvan az esélyed arra, hogy életed legnagyobb lehetőségét hagyd ki. Ki tudja, mi lehet még ebből a kapcsolatból, de legalább később elmondhatod, hogy ilyen tapasztalataid is vannak.

Hogyan örülj neki? Hogyan fogadd el? Egyszerűen örülj annak, hogy azzal élhetsz, akivel szeretnél, hogy nyugi lesz, hogy most már bőven jut majd időd a párodra.

Azt egyébként nem értem, miért érzed a házasságot "nagy döntésnek": nekem valamiért már az első pillanattól kezdve evidens volt, hogy előbb-utóbb erre is sor fog kerülni. Az esküvő óta ugyanúgy élünk, mint előtte, semmi nem változott, csak nagyobb a biztonságérzetünk mindkettőnknek. Tehát összességében azt tudom mondani: nyugi, lazíts, ne görcsölj olyan dolgokon, amiken nem kell! :)

2009. jan. 25. 09:17
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/7 anonim válasza:
100%

Szia!

Az első percben én is elgondolkodtam, de belementem a költözésbe.Azóta napról napra szerelmesebb vagyok belé, és babát várok tőle.A kezemet is megkérte.21 éves vagyok.

19 évesen örökre független szerettem volna maradni, gyerek nélkül.De Ő teljesen megváltoztatott.Vagyis nem Ő, hanem az érzések.És azóta érzem magam BOLDOGNAK!!!

Az előttem írok már leírták az érzéseket:Hazavárni...meg a többi!Már nem is tudnék nélküle, másképp élni!!

Ha szereted nincs min gondolkodni!;)

2009. jan. 26. 14:26
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!