Hogyan oldjátok meg az ilyen jellegű problémákat családon belül?

Valószínű idősek és vaskalaposak a szüleid :-)

Bármit csinálsz, úgysem fognak elengedni, de, ha mégis akkor pontosan a megbeszélt időre kell hazamenned, különben többet az életben nem mehetsz el sehová.

Engem ennyi idősen már elengedtek, persze nem hajnalig, meg több napra, de főleg szilveszterkor elmehettem bulizni a barátnőmékhez.

Én a helyedben annyit duruzsolnám nekik, hogy ez meg ez az osztálytársam elmehet ide meg oda, hogy talán elgondolkoznak rajta. Vagy, ha jóban vagy a barátnőd anyukájával kérd meg, hogy finoman, mintha nem te szóltál volna neki, beszéljen a szüleiddel. Mondja meg nekik, h az ő lánya is elmehet a barátaival, lássák, h megbízhatnak benned is, nincs ebben semmi rossz.

Légy türelemmel, nem lesz egyszerű!

Így is van. Aki azt írja, hogy nem vesztesz semmit, az téved, pont a fiatalkori lelkesedést, és az ilyenkor megszerezhető emlékeket, tapasztalatokat veszted el. Lehet, hogy tényleg nem nagy szám később visszatekintve, de mégis szükséges.

Az sem utolsó szempont, hogy akiket nagyon visszafognak, pedig mennének, azok majd ha elszabadulnak, akkor megpróbálnak bepótolni mindent, mindezt naivan, tapasztalatlanul, aztán megszívják.

Nem tudom mit tehetnél, talán ne érdekeljen az ordítás, hozd fel minél többször a témát, ne hagyd magad eltántorítani.

Nincs testvéred? (aki falazna neked?)

Az én szüleim 18 éves koromig csinálták ezt velem, és még az sem mondanám, hogy idős szülők, 20 évesek voltak, mikor születtem. És mi is faluban éltünk 18 éves koromig.

De mostmár megértem, miért féltettek.. így utólag tényleg megértem. Főleg hogy nekem is van már egy lányom.. már most rosszul vagyok, ha el fog kérezkedni majd valahova bele az éjszakába. A szülők már csak ilyenek.

Hű,hát az én szüleim is nagyon szigorúak voltak velem. Nálunk az segített, hogy rengeteget rágtam a fülüket, észérveket sorakoztattam fel és nagyon akaratos voltam. De látniuk kell viszont, hogy nem fog romlani ezáltal a tanulmányi átlagod, tényleg nem leszel részeg és nem fogsz butaságokat csinálni. Esetleg tényleg beszélhetnél barátnőd szüleivel is, hátha ők nagyobb hatást gyakorolnak a szüleidre.

L/19

Szia!

Én is kis faluban éltem, és nőttem fel. A szüleim szinte sehová nem engedtek el engem és a nővéremet. 16 éves voltam, amikor először elmehettem a szomszéd faluba szilveszterezni. De!!!!! Haza kellett érnünk még éjfél előtt, mert apuval és anyuval kellett kötelezően először koccintani.... Gondolhatod, hogy milyen volt a buli, hiszen csak este 8-kor kezdődött....

Akkor megfogadtam, hogy soha nem fogom így nevelni a gyerekemet, hanem mindenhová elengedem. A fogadalmam be is tartottam. Már 6-os korában vittem kocsival a buliba, és érte mentem. Egész éjjel be volt kapcsolva a telefonom, és mondtam neki, hogy BÁRMIKOR hívhat, és megyek érte, ha baj van. Kapcsolatunk alapja az őszinteség. Mindenhova elmehetett a lányom, bármit csinálhatott, a kérésem csak az volt, hogy mondja el őszintén, hogy hol van, kikkel, és mit csinál (t), mert csak így tudok neki segíteni, ha bajba kerül. Felneveltem a lányom ebben az őszinte kapcsolatban, nagyon jó a viszonyunk, barátnői. Mindent megosztunk egymással. Ehhez viszont mindkét fél kell. Oda-vissza. A szüleim sokszor megvertek, és nem tudom már visszahozni a fiatalságomat sem. Viszont vigasztal, hogy a lányomnak gyönyörű gyerek- és fiatalkort tudtam biztosítani azzal, hogy én nem olyan szülő voltam, mint az én őseim. Sajnos a szülők elfelejtik, hogy ők is voltak fiatalok, és ők sem voltak különbek, ráadásul azzal, hogy nem engedik a gyereket el sehova, csak magukkal szúrnak ki. Ugyanis a gyereket ezzel hazugságra nevelik, mert a gyerek megpróbálja kicselezni őket. Bár az érme másik oldala, hogy minden szülő a maga módján szereti és félti a gyerekét, és jót akar neki. Csak nem biztos, hogy az a jó, amiről azt gondolja, hogy azt úgy kéne csinálni...mert közben rengeteg gyerek sérül meg lelkileg...

szóval nehéz ügy...

tarts ki, hiszen még 2 év, aztán nagykorú leszel. Próbálj velük őszintén beszélni, hogy neked fontos lenne,hogy elmehess, hogy bízzanak meg benned, nem leszel részeg, nem leszel terhes, stb. Kérd, hogy adjanak egy esélyt, hogy bizonyíthass, hogy te már 16 évesen is elég érett és felelősségteljes ember vagy, talán ez segít...

Én drukkolok neked!

Mukikám! Egy szülő mindig aggódik, mindig félti az ő ici-pici gyermekét. De azért ez persze túlzás, amit a tieid csinálnak. Csak - három gyerekes anyaként - valahol megértem őket. Főleg egy lány miatt aggódhat az ember, nehogy valami baj érje.

Szépen mondd meg nekik, hogy itt és itt leszel, nálad lesz a mobilod, bármikor felhívhatnak, ha aggódnak, és akár le is ellenőrizhetnek.

Én ezek után elengednélek, ha anyád lennék.