Ajánlanátok nekem könyvet, ami megnyugtathat, vagy segít abban, hogyan tovább?

Dr Susan Forward - Mérgező szülők

Én pszichológus nélkül olvastam, hiba volt. Egy évem ráment. Jobban jártam volna ha van valami hozzáértővel megbeszélhettem volna, aki segít bezárni a feltépett sebeket.

Szerintem pedig igenis a könyvek jelenthetnek megoldást! Önanalízis szempontjából. Nagyon jól látja a kérdező. Vannak könyvek, amik "levisznek" egy képzeletbeli lejtőn, de fel is emelnek. Például Chuck Palahniuk: Harcosok klubja, Halálkultusz, Cigányút. Vagy egy korodbeli fiú vívódásai felnőttéválás előtt: Salinger: Zabhegyező, Émile Ajar: Előttem az élet. Vagy életfilozófia egy történeten keresztül, amiből szívhatsz magadba rengeteg értéket: Alessandro Baricco: City, Novecento, Vértelenül, Selyem. Anthony Burgess: Egy tenyér ha csattan, Gépnarancs. Kundera: A lét elviselhetetlen könnyűsége. Vagy olyan lebilincselő, hogy megszűnnek a problémák: Paul Auster: New York trilógia (lélektanilag is sokat adó). Orwell: 1984, állatfarm. Vagy csak olyan ártatlanul vezet rá az igazán fontos értékekre, mint Exupery (nem biztos hogy jól írom a nevét.) Kis herceg.

Vagy ha valóban szánt szándékkal önanalízist szeretnél " majdnem direkt" módon: Feldmár András: Van-e élet a halál előtt?, Szégyen és szeretet. (egy zseniális terapeuta Feldmár, a többi műve is biztos rendkívüli, én ezeket olvastam). Vagy versek a szeretet "feldolgozhatatlanságára": Beney Zsuzsa: Orfeusz és Euridiké sorozat.

Jó olvasást, ha választasz, mindet szívből ajánlom. Rajtam rengeteget segítettek, úgy érzem, több lettem tőlük. Remélem rajtad is fognak. Ha szeretnél bármelyikről beszélgetni olvasás után, írj bátran:) Üdv: 22 éves lány

Dale Carnegie: Sikerkalauz 2. (az 1. is jó, de az nem igazán a mostani helyzethez való)

A szájbarágósnak tűnő cím ellenére nagyon jó és olvasmányos könyv. Gyakorlatilag azt írja le, hogy az életben hogyan dolgozzuk fel az esetleges negatív eseményeket.

Kamaszkoromban olvastam és a mai napig profitálok belőle, sokkal jobban veszem a nehéz helyzeteket is - pedig már vagy tíz éve volt a kezemben először.

Bajt nem tud okozni, legrosszabb esetben nem változtat semmin.

Jó szívvel ajánlom, egy s..ggel el lehet olvasni, annyira jó stílusban íródott, sokat sztorizik benne, egyszerűen és lényegretörően írja le a dolgokat.

Hasonló helyzetben voltam, mint te. Rengeteget ittam, szétestek a kapcsolataim, kirúgtak az egyetemről, mert olyan szintű szorongást váltottak ki nálam a vizsgák, hogy nem voltam képes semmit csinálni, csak feküdni az ágyon és utálni magam. És akkor olvastam el ezt a könyvet.

Ez a könyv nekem felszkította a gyerekkori sérelmeket, feltépte az összes régi sebet. Teljesen új megvilágításba helyezte az egész boldognak hitt gyerekkorom, és rájöttem mennyi hazugság és alakoskodás volt körülöttem. Megértettem, hogy miért teszik a szüleim egymás életét pokollá, megértettem hogy mekkora gyökérségeket csinálnak, velem, egymással, és a tesóimmal. Azt is megértettem hogy kamasz koromba miért nem volt olyan nap hogy ne gondoljak az öngyilkosságra, és azt is hogy mennyire leszarták hogy gyakorlatilag depresszióba süppedve éltem le az eddigi életem felét. És amikor meg megemlítettem valaha is hogy elmennék egy pszivhológushoz, hát, finoman szólva nem álltak mellém.

Nagyon megharagudtam a szüleimre, képmutató idióták, megvetem őket, nehéz volt egyedül kiláballni ebből az egészből, egyedül megtanulni a dühöt és utálatot levezetni vagy átalakítani. De ami szar volt az az, hogy azt hittem sikerült lezárnom végül ezt az egészet. Csak most rádöbbentem, hogy nem, még mindig mérges és haragos vagyok.

Szóval ambivalens érzéseim vannak a könyvvel kapcsolatban. Nekem fájt. Aztán meg amit felszakított nem tudtam ezzel a könyvvel beforrasztani. Tehát óvatosan vele.

Az viszont tény, hogy a könyv olvasása óta tudok a családomnak nemet mondani meg elküldeni őket a rákba, hogy végre hagyják már az életemet élni. És már nem érzem szarul magam ettől.