Tényleg azért nem vagyok jó anya, mert nem maradok ébren hajnali 5-töl?

A szules utan 6 hetig meg megteheted, hogy megeteted a picit, de aztan mar megkell tanitani azt, hogy az ejszaka az alvas ideje, s nappal pedig az ebrenlete!

Ezt a Te Mamadnak mar tudnia kellene, de Te nem vagy hibas, mivel talan ezt senki nem tanacsolta Neked, de mar a haziorvos vagy a vedono is elmondhatta volna ezt.

Tehat szepen elkezded megtanitani a gyermekednek, hogy ejszaka alvas van.

Este 8-9 kor legyen az utolso etetes, s aztan keszits gyenge kamilla teat, s amikor felsir, akkor ezzel kinald meg, s ha nem tetszik Neki, akkor hadd sirjon. Ez igy fog menni 4-5 napig, de kikell birnod ezt az idoszakot, mert nem szabad felvenni, s igy rafog jonni arra, hogy "veszitett"!

Nem lesz egyszeru, mert elegge szivet szaggato esemeny, de ha nem igy teszel, akkor ezt a gyermeked megszokja, s Neked nem lesz soha idod semmire, s mindig faradt leszel es stresszes.

En is a 2. gyermekemnel kezdtem ezt igy el, mert mar teljesen kivoltam borulva, mivel hasonloan szenvedtem, mint Te, es nagyon ingerult voltam.

A Mamadat pedig kerd meg arra, hogy ne szoljon bele a gyermeked nevelesebe, foleg akkor nem, ha rossz tanacsokkal lat el, vagy bant. Mivel ezt minden anya igy kezdi el, valoszinuleg O is volt egyszer kezdo Edesanya es tapasztalatlan.

Egyebkent figyeld meg azt, hogy a pici sir, de amikor felveszed, akkor csondben marad, es nezz Rad, s elvarja, hogy beszelgess Vele, s aztan hajnalban elalszik. Ha kozben leakarod tenni, akkor szinte ordit, de amikor karba veszed, akkor ismet elhallgat. Ez a hiszti!

hat nem hiszem hogy ettol nem vagy jo anya. Anyukadnak meg segiteni kellene nem hulyesegeket beszelnie. (mar bocsika)

az lenne a dolga hogy segitsen egy kicsit neked, hogy tudj pihenni. nekem nem volt egy szemernyi segitsegem sem, es kb ket het mulva el is ment a tejem. (igaz szegeny ferjem annyit segitett amennyit tudott...de neki dolgozni kellett, en meg megprobaltam a maximalisat kihozni magambol es a helyzetbol) furi hogy milyen butasagokon merik le a jo anyasagot....

ne aggodj, jo anya vagy!

Picibabám 9 hónapos és most kezd leszokni az éjszakai evésről. Én a szülés óta 5-6 órát alszom. Nem nagy alvó a Pici. Napközben alig aludt (alszik). Éjszaka is rohangálok sokat (nem csak etetni). De ez mindig egyre jobb lesz - úgysem tart örökké. Nem könnyű, de ki lehet bírni. De amikor sírdogál éjszaka a kiságyában és a karjaival felém nyúlkál akkor képtelen vagyok ott hagyni. Ha majd még egy csokit akar, vagy 100szorra is lecsúszni a csúzdán stb. na akkor majd mondok nemet, mert az valóban hiszti a javából, de azt már hogy tagadhatnám meg tőle, hogy hozzám bújhasson. Na de nem vagyok ám egy ősanya :) én sem gondolom, hogy életre való trauma lenne, ha a Babát direkt módon leszoktatják az éjszakai kelésekről - csak számomra elképzelhetetlen lenne, hogy hagyom sírni.

Ami viszont a hajnali 5ös kelést illeti, valóban hülyeség. Aludjatok csak nyugodtan tovább, amíg csak bírtok. Talán a Pici is megszokja, hogy aludjon még tovább reggel. Én is az 5ös szoptatás után még magamhoz veszem és próbálom altatni - most már utána alszik még 7ig:) És ha van rá mód, hogy 5től 8ig valaki már vigyázzon kicsit rá (ha nem lenne hajlandó aludni) akkor csak nyugodtan fogad el a segítséget! Nagyon jó anyuka vagy úgy is!

Az én anyám is ugyanilyen: szerinte a gyerek az első. Mindig az legyen, ami neki jó, csak rá gondoljak, magamra ne.

Szerintem meg mérlegelni kell. Nyilván fontos dolgokban a gyerek érdekét nézi az anya, akár a saját kárára is-nem hinném, hogy bármelyik anyána is gondolkodna akár egy percig is, ha a saját élete árán megmenthetné a gyerekéét.

De könyörgöm, attól a gyereknek nem lesz baja, ha te tovább alszol, vagy ha épp nincs kedved vele játszani, hanem elolvasnál egy könyvet.

Nem áldozatként kell nézni magunkra, hanem önálló emberként: igen, anya vagyok, van gyerekem (vagy vannak), de attól ÉN még nem tűntem el, mint személyiség, mint ember, mint nő. Nekem is vannak igényeim, vágyaim, szabad akaratom és ezeket nem kell, hogy alárendeljem mindenben egy másik embernek. Ha én boldog és elégedett vagyok, mást is azzá tudok tenni. Ha feszült vagyok és boldogtalan, akkor mindenkit azzá teszek a környezetemben.

Anyummal egy házban élünk.

Ha reggel felébred a kicsi , ő feljön , ha látja hogy felébredek akkor nem marad, de ha látja rajtam hogy aludnék(egy év alatt kb.5ször fordult elő, akkor figyel a kicsire.)

Soha egy szóval nem mondta hogy rossz anya vagyok emiatt.