Iszonyatosan irigy vagyok. Mit lehet velem tenni?

:D

Miért te hol laksz?

Egyébként, szerintem csinálj olyasmiket, amik ,,irigylésre méltók", és akkor magadra csak nem leszel irigy.

Vagy ha azért irigykedsz éppen, mert valaki pl. teát iszik, akkor igyál te is teát, aztán meglátod, hogy nem érte meg irigykedni...

Tea... anno kollégiumban mindig minden ételt-italt elkunyeráltak (ugye szűkös is volt a készlet). Akkor szoktam rá a tejes teára. Nagyon finom, de gusztustalanul néz ki.

Ha kért valaki, odanyújtottam, belenézett, majd egy kissé undorodó nézéssel megköszönte, hogy inkább mégse :)

Kamaszkoromban volt egy időszak, amikor hihetetlenül ítélkező voltam. Ha kocsival mentünk valahová, néztem az embereket és nyomtam a beszólásokat (persze úgy, hogy az érintett ne hallja), hogy "de kövér, milyen igénytelen", "hogy lehet ilyen sapkát felvenni", "ennyi idősen miért nem ad magára", "bunkó paraszt, még beszélni se tud szépen", stb, stb, stb.

Apám volt az, aki szelíden, de mindig helyretett. Mindig elmondta, hogy aki nem beszél szépen (nyelvtanilag), annak lehetett zűrös az élete, nem volt lehetősége tanulni. Aki kövér, lehet, hogy bánatában eszik vagy betegség miatt ilyen, stb.

Mivel egyik példaképem volt, hallgattam is rá. Valamint jó példát is mutatott. Közigazgatásban magas pozíciót töltött be, de ugyanolyan érdeklődéssel és őszinte odafordulással beszélgetett az aktuális miniszterelnökkel, mint a pityókát Józsi bácsival, aki éppen cikk-cakkban tolta le a bringát a szőlőhegyről. Tudta, hogy kitől mit kell kérdezni, mi foglalkoztatja. A miniszterekkel az aktuálpolitikáról beszélgetett, a Józsi bácsikkal az idei szőlőtermésről, a gyümölcsfák metszéséről. Emlékezett rá, hogy kinek mi volt a gondja, soha nem mulasztott el érdeklődni, hogy megoldódott-e.

Nálam az fojtotta el csírájában ezt a kamaszkori rossz szokást. Egyszerűen láttam, hogy jó ember és láttam, hogy mennyien szeretik, tisztelik. Szerettem volna én is ilyen emberré válni, így eltanulgattam tőle, hogy hogyan is kell ezt csinálni.

Néha nagyon fárasztó, de tényleg jó érzés, amikor az ismerősöknek felcsillan a szeme, ha meglátnak.

Nekem van egy féligmegddig-barátnőm, aki mindig 1 lépéssel előbb jár. Ez okoz permanens irigykedést irányában. Amint megtenném a következő lépést, ő már megtette a következőt..

Mikor majd megevett a fene, hogy komoly, boldog kapcsolatom legyen, neki lett. Örültem is persze, nem vagyok gonosz, de már tényleg a falat kapartam, miközben ő röpködött fel-alá. De aztán én is találtam valakit, akivel boldog lettem. Akkor ő elköltözött a szüleitől egy lakásba, ami saját. Mert nekik van. (Nagyszüleijé volt, akik leköltöztek a nyaralójukba.) Na én az ilyesmire várhatok.. Mikor a barátom közölte, hogy ő még nem akarna összeköltözni akkor se ha lenne hova, mert ő éretlen, a lányhoz kábé akkor költözött oda a barátja. Aztán kapott egy olyan fehér macbookot, amire mindig is csorgott a nyálam. Összeszenvedtem némi pénzt (anyutól) egy régebbi fajta, használt epöl-laptopra (nem azért, mert ő vett!), de akkor ő kapott egy annál is újabbat (Pro-t). (A mi szakmánkban ez elég fontos.) Mikor elkezdtem úgy érezni, hogy laposodik a kapcsolatom, és újra vágyom, ők békében szakítottak, és most egy új pasival boldog. (Én meg itt szerencsétlenkedem..) Én lediplomáztam, "szabadúszó" vagyok (egy pocsolyában), őneki részmunkaidős állása van egy barátnője anyjánál. (A részmunkaidős állás számomra álmaim egyik netovábbja – fix pénz, miközben lenne időm is..) Ő idén fog diplomázni, de sokkal jobban érzi, hogy mit akar csinálni, és jobban is fog neki sikerülni, mint az enyém (amit hagytam, hogy a témavezető tanár rámtukmáljon, mert én nem tudtam, mit akarok).

És neki mindig jó a kedve!

Amúgy bírom is őt, szeretnék vele többet lógni, de persze sose jön össze.

Az egyetlen amit nem irigylek tőle, az anyukája elvesztése. Na amiatt kiakadtam én is, pedig nem ismertem.