Hogyan viselkedsz? (Kérdésed túl rövid, a magyarázatod hosszú. )

Apám teljesen ki volt akadva, mikor először náluk aludtunk az akkori párommal. Ez konkrétan a ballagásom után volt. Utólag mondta el, hogy már a gondolattól, hogy ott fekszik a lánya mellett egy kvázi idegen hapsi, minden baja volt.

Mást nem tudok, azzal a barátommal elég hamar szakítottunk, aztán összejöttem a jelenlegivel és azonnal összeköltöztünk és azóta együtt vagyunk. Őt is nehezen fogadta el apukám, kb két év kellett hozzá. 22N

kolis voltam,mindig ott aludtunk.Mikor először páromnál aludtam,már 1 éve együtt voltunk,de akkor láttam először a szüleit(muszáj volt ott aludni,távol laktam akkor).

indenre kinosan ügyelő anyukája van,3 hétig takaritanék se lenne olyan tiszta a lakás,és végig mentegetőzött,hogy de rendetlenség van,de máskor finomabbat főz és hasonlók:D

Mondjuk nem nagyon bujtunk elő 2 napig,csak kajálni.

Párom mikor először volt nálunk,nem volt semmi extra,anya nem foglalkozik ilyennel,még otthon laktam akkor 8szintén ugyanaz a nyár),kezembeadta a kocsikulcsot,hogy hozzam el az állomásról páromat,utközben meg vegyek vmi sütit,nem ér rá...másnapra meg megkaptuk kisöcsémet,mert nekik dolguk volt...

de te ismered a szüleidet,nyugodtan szolhatsz nekik,h nem kell semmilyen másféle viselkedés

Nekem 13 évesen mondta egyszer apám - iszonyatosan zavarban volt - hogy ha egyszer majd...netán...talán, ha itt lesz ideje... akkor nyugodtan szóljak, hozzam, ők szeretnék megismerni és nem akarnak beleavatkozni.

Talán 17 évesen vittem haza először pasit, de semmi extra nem volt, kicsit mindenki zavarban.

Viszont 26 évesen volt egy átmeneti szakításunk az -immár - férjemmel. Nyár volt, buliba vezettem le a szomorúságomat. Felszedtem egy nem túl okos, de tetszetős és korrekt srácot. Én csak nyári kalandnak szántam, ő komolyabban gondolta. Egyszer találkozott a szüleimmel, utána anyám aggódva kérdezte, hogy ugye nem gondolkozom vele hosszú távon...? Nem gondolkoztam, csak hát jól nézett ki ruha nélkül :)

Majd amikor már nagyon pedzegette, hogy ha mi összeházasodunk és majd a gyerekek... akkor tipliztem. Nem sokkal később férjem visszajött, majd két évvel később összeházasodtunk.

Szerintem pont azért, mert a szüleim ebbe egyáltalán nem akartak beleszólni (annyit kértek, hogy ésszel és védekezzek, de én dolgom), leszámítva egy megvadult évemet az egyetemen, mindig normálisan csináltam. Velük se volt ebből soha konfliktus, mindenkit meg akartak nézni maguknak, ha nem tetszett, akkor négyszemközt elmondták az aggályaikat, de nem akarták rám erőltetni az elképzelésüket.

A férjemmel az első pár év (még nem házasként) zűrös volt, mert szakítottunk-összejöttünk-szakítottunk-összejöttünk. Az utolsó két felvonást már nem volt pofám elmondani otthon, utólag jöttek csak rá. Amikor utolsó alkalommal ismét összejöttünk, anyám jégcsap volt vele. Eltúlzott, szinte bántó udvariaskodás, kézfogás két méteres távolsággal - férjem meg idegességében halálra vakarta a mellette álló kutyám füle tövét :)

De amikor látták, hogy jó hatással van rám, jobban tanulok, erősödnek a jó tulajdonságaim, nagyon kezdtek ragaszkodni hozzá. Az esküvőn már ölelgették-puszilgatták és most már teljesen fiúknak tekintik.

Mondjuk a bezzegelős részt nem szeretem, de férjem veszi a lapot és megvéd :) (Én lusta vagyok, de kreatív a tanulás terén, ő meg nagyon szorgalmas és ezt mindig megkapom...)

15 éves voltam, amikor összejöttem az első barátommal egy szilveszteri "bulin". (Szülők is jelen voltak, no alkohol, stb.)

Következő évben nálunk ünnepeltük a szilvesztert, és akkor a barátom ott is aludt. Persze valamikor reggel mentünk aludni, amikor már nem bírtunk tovább ébren lenni. Nem is történt semmi köztünk...

Szóval szerintem mivel biztos volt benne anyukám, hogy úgysem lesz semmi, hiszen majdnem az egész család jelen volt, nem volt gond...

(Mondjuk elég sokan megszólták miatta, hogy ezt megengedte nekem, de ő azzal vágott vissza, hogyha vmit csinálni akarnék, akkor úgyis lenne rá módom. Így legalább tudja, hogy hol vagyunk, stb.) Egyébként szerintem igaza volt, mert így ő volt a jófej anya, akivel meg lehetett beszélni a dolgokat.

Nálam először 16 évesen aludt barátom. Anyám teljesen ki volt akadva, bár nem mondta ki, de én láttam rajta... Így utólag belegondolva az ő helyében én is teljesen kész lettem volna :) Neked hány éves a gyereked?:)

20/L

hát én mikor összejöttem az első (azóta is ő :P) barátommal egy bulin és másnap reggel tőle mentem haza akkor anyukám eléggé megijedt :D de hát mondjuk nem csodálom

közölte hogy szeretné látni a kiválasztottamat és aggodalmaskodott egészen addig míg meg nem ismerte

azóta minden rendben

örül ha itt van nálunk hétvégén vagy ott alszom nála én hétköznap és tőle járok suliba

szeretik őt és az ő szülei is szeretnek engem

nekem ebben mázlim volt, de sok ellenpéldát is hallottam

18L