Anyasag vs Carier? Ott hagynatok egy allast ami jovedelmez netto 1.2 milliot csak a feleseg reszerol? Mit csinalnatok a helyemben? Bovebben lent.

Hogyha valóban komolyan fennáll a lehetősége annak, hogy nem tudod a gyermeked megfelelő érzelmi fejlődését, szeretetben történő nevelését biztosítani, akkor az szerintem sokkal többet ér mindennél. Ha így van, én nem is gondolkodnék azon, otthagyjam-e a jól fizető állásom, főleg ha szűkösebben is, de meg tudnátok élni egy fizetésből.

Nincs annál fontosabb, mint egy gyermekkel (a sajátommal) éreztetni, hogy szeretem és esélyt adni neki az egészséges és teljes életre - amit a folyamatos biztonság- és szeretet-érzet nélkül lehetetlenség. ÉS ezen plusz 1.2 millió sem segít.

A mai nők azt hiszik,hogy egy gyereknek arra van szüksége,hogy az anyja állandóan mellette legyen,lesse minden kívánságát,hogy ne sérüljön a lelke. Az eredmény sok esetben elkényeztetett,hisztis,követekődző gyerek.

A ma 40-50 éves generációnak az anyja mind dolgozott,pár hónaposan hajnalban keltette a babát,és vitte bölcsibe. Este sem tudott túl sokat foglalkozni vele,mert várta a háztzartási munka. Ennek ellenére ez a generáció sokkal egészégesebb lelkületű,jobban boldogult az életben,mint azok,akikkel az anyuka 3 évig otthon volt.

A szeretetet érezheti egy kisgyerek,akkor is,ha az anyuka csak néhány órát tud vele foglalkozni! A nagymama lehet,hogy nem kényezteti úgy el,mint te tennéd,de ettől még nem lesz semmi baja a babádnak.

A helyedben nem hagynám ott az állásomat,a mai világban nem könnyű megélni. A szabad idődben légy vele sokat,de az anyagi biztonságot ne add fel.

Én nem adnám fel.

Viszont nem a nagymami lenne vele napközben, hanem keresnék egy JÓ bébiszittert. Ha jól értem, külföldön éltek, akár itthonról vinnék ki egyet, aki a lakhatásért, kajáért, némi pénzért cserébe dolgozna nekem.

A mi bébiszitterünkre bármikor teljesen tiszta szivvel bizom a gyerekeket, egyfolytában játszik velük (nem bugyuta, hanem fejlesztő játékokat), szereti őket, ez még a tekintetén is látszik és a gyerekek rajonganak érte. Én itthon vagyok, mert ugye itthon ez lehetséges, de én is sokat keresek (csaknem annyit, mint te), mikor dolgozom, de most ugye nem kockáztatok semmit az itthon maradással. Igy a bébiszitternek nincs sok dolga egyenlőre.

De abban is gondolkozom, hogy ha majd visszamegyek, akkor fizetek valakinek, aki kvázi bejárónő lenne, hogy minden időmet a gyerekekkel tölthessem. Igy a "bejárónő" intézne minden egyéb dolgot, kb. napi 4 órában: takaritás, bevásárlás, néha posta, gyógyszertár, stb.

Ezt csak Te latod es tudod igazabol! Mennyit tudsz igy eltolteni a gyermekeddel pl.

En is vigyaztam az unokamra, de a lanyom az delben hazatudott ugrani es megszoptatni, s aztan mar du. 3-kor ujra itthon volt.

Egy babanak nagyon fontos a Te szereteted! Ezt potolni senki sem tudja, meg a mama sem, mivel ezt a pici erzi.

Ha anyagilag nem erzed meg, akkor En inkabb otthon maradnek, es kesobb kezdenek el dolgozni, mivel a babam lenne a fontosabb. A babadnak a 9 honap a pocidban, es az elso par honap, vagy elso ev a legfontosabb ahhoz, hogy lelkileg egeszsegesen fejlodjon, tehat ezt Te penzzel nem tudod potolni.

Maradj otthon, s aztan amikor mar tudod akkor kozossegbe adod, vagy pedig a mamadra bizod, de fontos, hogy az oszinte szeretetet erezze a gyermeked.

Mar most is erzi ezt, amikor nem szeretetbol veszik fel, hanem kenyszerbol pl. Ezekre vigyazz es figyelj oda.

Én feladnám. A gyerekért, a férjemért, a háztartásért, a kertünkért és magamért. Képzett vagyok, magasra jutott, de nem elégít ki egyáltalán az, hogy reggel kelek, elmegyek dolgozni, délután hazajövök, csinálok ezt azt, aztán már este van, és reggel minden kezdődik újra.

Rendben, hogy egy bizonyos jövedelem felett kitakarít a bejárónő, hozathatjuk a vacsorát és így tovább, de én egyre inkább azt érzem, hogy otthont szeretnék, nem pedig egy rakás idegent, aki mindent megtesz helyettem, kitakarítja a wcmet, neveli a gyerekemet, a számba teszi a kaját, kitisztítja a kosztümömet, és meg csak vagyok azért, hogy melóhassak, hogy még több pénzem legyen arra, hogy még több embert fizessek, aki helyettem csinál dolgokat.

Nekem ez egyáltalán nem álom élet. Engem kielégítene, ha a gyerek születése után szögre akaszthatnám a hivatásomat. Jobban kielégítene a saját családom szolgálata, mint idegen embereké. A háztartásbeli pedig nem feltétlenül azt jelenti, hogy egy beszűkült unalmas nővel állunk szemben. Egyszerűen azt, hogy a nőnek a háztartás feladatainak ellátására több ideje van, többet tud csinálni anélkül, hogy hajszolná magát, és a munka utáni szabadideje bánná és ezen felül marad ideje magára, hobbira, a gyerekre, vásárlásra stb.

Nyilván, ez csak akkor alternatíva, ha így is kényelmes és jó életet biztosít a család anyagi helyzete. Úgy otthon ülni nincs értelme, hogy csak főzni, mosni, tv-t nézni lehet, mert a kiesett fizetés miatt szarul élnek.