Ugye van okom szégyellni magam? Igaza van anyámnak, és tényleg nem vagyok jó semmire?

Szia kislány!

Valószínűleg pszichés alapúak a tüneteid. A beilleszkedési nehézség kemény dió, rengeteget kell dolgozni rajta, hogy magad mögött tudhasd. Én két dolgot tudnék javasolni. Először is egy komoly beszélgetés a családoddal. Mondd el, hogy Te komolyan gondolod, hogy bizonyítani akarsz, és az Ő támogatásukkal ez sokkal könnyebb lenne. A másik, hogy sürgősen keress egy pszichológust! Lélekdokihoz járni nem azt jelenti, hogy elmebeteg vagy, és az Ő segítségével talán a beilleszkedés is könnyebben megy, ha feltárjátok, mi az oka a problémádnak. De a legfontosabb az, hogy ne szégyelld magad, egyszerűen vegyél egy mély levegőt és ugord át az akadályokat.

UI: Persze magántanulóként is lehetsz valaki, de a szociális fejlődésedhez bizony szükség van a közösség erejére is.

Drukkolok neked!!!

Nincs miért szégyellni magad!Javaslom,hogy maradj magántanuló,mivel a tüneteid az iskolában minden bizonnyal pszichésen jöttek elő,ami arra utal,hogy nem voltál még készen arra,hogy újra a közösségbe járj.Ezt nem szabad siettetni.Viszont ha már a suli felé jársz, megpróbálhatnád felkeresni az iskola pszichológust és beszéli neki a problémáidról,ha ő maga nem is tud veled komolyabban foglalkozni,ha megkéred ,biztosan elirányít egy kollégájához,aki tudna neked hatékonyan segíteni és ezáltal megszabadulnál a téged akadályozó lelki nehézségektől.Ha majd ezen túl leszel,ismét gondtalanul vissza fogsz illeszkedni a közösségebe,hidd el!

A térdeddel mindenképpen menj orvoshoz,nem számít,mit hisz anyukád!Ha komolyabb sérülés,elmozdulás van,akkor életre szóló kellemetlenséged származhat abból,ha nem kezelik időben!

Van egy olyan gyanúm,hogy otthon sajnos nem kapod meg a kellő figyelmességet és szeretetet.Anyukád valamit nagyon rosszul tesz veled kapcsolatban,úgyhogy inkább neki kellene szégyellnie magát,amiért nem szorult bele több empátia ,legalább a saját lánya iránt!Kitartást kívánok!

Te már feltettél egy hasonló kérdést,ugye? Mintha olvastam volna a térd sérülésedről,és valaki még rá is kérdezett,hogy honnan tudod,hogy a porc sérült meg ha nem is voltál orvosnál..Na mindegy..

Az igazság az,hogy azért mert visszahúzódó típus vagy még nem kell ,hogy ennyire elzárd magad a világtól.Én is az voltam,és eszembe sem jutott,hogy magántanuló legyek..Azt,hogy az első iskolai napon rosszul vagy,és hányinger gyötör,nos ennek te magad is lehetsz az oka,mert így állsz hozzá! Elképzelhető,hogy eleve úgy mész a suliba,hogy mondogatod magadban,hogy "Jaj,de pocsék lesz,tuti összehányom magam, rosszul fogom érezni magam stb" Ha így jársz be persze,hogy hányingered lesz ,mert minden porcikád ellenzi..

Miért nem vagy optimista? Miért nem úgy mész,hogy ez egy tök jó kihívás lesz,végre nem egy öregasszonnyal kell nap mint nap kommunikálni,végre nem maradsz ki a vidám szórakozásbólé,végre barátaid lesznek...?

Ha állandóan csak majrézol akkor semmi úgy fog történni ahogy szeretnéd...Legyél bátrabb,és nem lesznek fejfájásaid,hányingered..

Nézd,vannak,akik otthon dolgoznak,akkor most ők is semmirekellők?Ugye nem?Nos,épp ezért azok sem semmirekellők,akik magántanulók.Ők is megteszik a kötelességüket,csak épp otthon.És miért lennének butábbak?Ha valahol elakadsz a tanulásban,biztos van mód rá,hogy segítséget kérj valakitől,nem?Gondolom,van tanár,aki figyelemmel kíséri a munkádat.

Írod,hogy beletanultál a házimunkába is.Ez is nagyon hasznos dolog!Tehát nem kell ennyire elkeseredned.Ha bizonyítani akarsz,megtalálod a módját.De javaslom,hogy elsősorban magadért tedd,magadnak akarj megfelelni,másoknak megfelelni nagyon nehéz,pláne mindenkinek,szinte lehetetlen.Tűzz ki kisebb célokat magad elé,és szép sorban valósítsd meg őket,és a kisebb sikereket is vedd észre,azoknak is örüljél!