Hogy vehetném rá szüleimet, hogy gyakrabban elengedjenek a barátomhoz?
Már elmúltam 20 éves, lassan 21 leszek, és nagyon unom már a szüleim parancsolgatását! Ha minősíthetem így magam, akkor azt kell mondjam, nincs velem semmi nagyobb gond. Úgyértem, nem iszok, nem cigizek, buliba csak akkor megyek, ha szilveszter van...év közben szinte soha! A tanulással sem volt sosem gondom. A barátom pedig normális,rendes srác, semmi rosszat nem mondhatok róla. A szüleim ennek ellenére mégis csak annyiszor engednek el hozzá egy évben, hogy egy kezemen megtudnám számolni...ez rettenetesen rossz nekem, mert sehová máshová nem járok, csak annyit szeretnék, hogy hozzá engedjenek el legalább havonta 1-2 alkalommal. Mikor pedig megkérdezem, hogy miért nem mehetek soha, csak annyit vágnak rá, hogy ,,nem mehetsz és kész,,. Nem tudom megérteni, hogy miért csinálják ezt. Ezt a dolgot kivéve amúgy egész normálisak, nem tudok róluk más rosszat mondani. De az őrületbe kergetnek azzal, hogy nem mehetek el ahhoz a fiúhoz, akivel már 2,5 éve együtt vagyok! Pedig bőven nem vagyok már gyerek!
Kérlek segítsetek, mert nem tudom mit tegyek!
Tanulsz még? Mert ha igen lehet azért szólnak bele.
Ha dolgozol nem kéne h rájuk hallgatnod. attól h ott laksz náluk oda mész ahova akarsz.
18/F
lesz még időd önállónak lenni nyugi, akkor meg majd visszasírod, amikor anyudék nem engedtek el ide-oda-amoda...
amúgy mennyire messze lakik tőled a barátod, ez is szerepet játszhat, hogy nem akarják, hogy 1-2-300 X km-re egyedül menj, vagy ilyesmi...
Le merném fogadni, hogy egyszem lányuk vagy. Nincs itt semmi különleges. Féltenek, aggódnak érted, szeretnének megóvni minden rossztól, te vagy számukra a világ közepe. Ha tudnád, hogy - nekünk anyáknak - milyen gyötrelmesen nehéz elengedni a gyermekünket. Lehetsz te akár nagymama korú is, akkor is a szüleid gyermeke maradsz.
A leválás folyamata nagyon nehéz. Nincs mese, a sarkadra kell állnod. Elvégre felnőtt ember vagy! Nem kell engedélyt kérned, hogy találkozhass a kedveseddel, egyszerűen menj el vele. Otthon pedig ne kéredzkedj el, hanem csak jelentsed be, hogy ide és ide mész, majd jössz ekkor és ekkor. Punk-tum. Lesz nálad mobil, felhívhatnak, ha aggódnak érted.
Határozottan, de kedvesen kell beszélned.
Velem legalábbis ezt tették a fiaim (3) a leválások idején. Majd megütött a guta, de el kellett fogadnom. Felnőttek a fiúk, önállóak lettek, s ez így is van rendjén.
Tessék neked is leválni. Meddig akarsz még gyerek maradni?
a barátom kevesebb, mint 30 kilométerre lakik, fél óra az út, szóval nem ez a gond...
Próbáltam már azt is, hogy csak kijelentettem, hogy elmegyek (persze tisztelettudóan) de erre az volt a válasz, hogy oké, mehetek, de akkor haza se jöjjek, költözzek, ahová akarok. Teljesen ledöbbentem, ezt a fajta hozzáállást nem tudom mire vélni, úgyhogy könnyes szemmel ugyan, de inkább otthon maradtam, nem akartam balhét.
Nem vagyok egyedüli gyerek, van egy 16 éves húgom, de már ő is előre fél, hogy ha lesz valakije, el sem fogják vele engedni sehová, mint engem.
Jesszus, akkor valamit nagyon elszúrtál velük.
Sajnos nem véletlen vannak a tinikori lázadások, a szülőnek is kell az, különben olyanok lesznek, mint a te szüleid.
Nem akarom magam követendő példaként bemutatni, mert nagyon nehéz feladatot vettem magamra, ennyi idősen már egyetem plusz munka mellett vezettem a párommal közös háztartásunkat is. És semmi bajom nem lett.
30 km az egy félóra utazás. Miért nem fogod magad és utazol le délután, aztán este haza? Ha későn érkezel, meg fogják kérdezni, hol voltál, te meg mondod, hogy a barátodnál. Idővel elfogadják.
Kinőttél belőle, de az a helyzet, hogy lázadnod kellene. De csak ésszel :)
Nyugodtan menj el a barátodhoz! Ha nem engednek haza utána a szüleid, hát én megeszem a kalapom, én lemegyek hídba!
Végül is meddig akarnak otthon tartani? 50 éves korodban majd elengednek?
Végül is meddig akarsz még az anyukád szoknyáján ülni?
Ez egy néma párbaj, ahol neked kell győznöd.
én is azt mondom, hogy menjél! Ha a barátod tényleg szeret, akkor akár ideiglenesen is mellévackolhatod magadat, ha a szüleid ideiglenesen is bedurciznak. Mert ahogy olvastam a mondatokat, én sem hiszem, hogy tényleg kiraknának véglegesen....
Ám munkát találsz diákszövetkezeteknél, ahol hozzád igazitják a beosztást....
Én Rébuszos voltam, és két éven keresztül dolgoztam náluk... nincs panaszom róluk.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!