Szakítottál már úgy, hogy nem a szeretet elmúlása volt az indok? Hogyan tudtad feldolgozni?

Már jópár éve annak, hogy elváltak útjaink, külső kényszerítő indokok miatt. Ő azt mondta, nem tud mellettem elköteleződni, és emiatt én igent mondtam annak, akivel azóta boldog házasságban élek. Azóta mindketten új életet kezdtünk, az ex is, én is. Viszont egyvalami nekem nagyon tud fájni: hogy a barátságunknak is lőttek. Egyszerűen lehúzta a rolót. Már nem vagyok belé szerelmes, őszintén mondom. De fáj, hogy nem maradtunk beszélő viszonyban. Tudom róla, hogy ő azt akarja, így is maradjon, de szerintem csak félne egy találkozástól. Engem viszont ez kikészít, majd' minden éjjel azt álmodom, hogy kétségbeesve keresem, csakhogy köszönjünk és egymásra mosolyogjunk. Mit tegyek? Nem akarom ezt átvinni 2011-re. Elnézést a hasonlatért, de ő az én Jacob Black-em, ha ismeritek az Alkonyatot..