Szerintetek érdemes lenne beszámolni arról a szüleimnek, ha nem tudom, melyik nemhez vonzódom?

Nem akarok leszbikus lenni, nem akarom, hogy megvessenek majd későbbi életem során vagy diszkrimináljanak, mégis úgy érzem, hogy a lányok is érdekelnek. Néha van 1-2 fiú, akit megnézek, mert jól néz ki, de régen tetszettek már igazán. Lányokkal meg randiztam is és fent vagyok társkeresőn. Volt egy lány, akivel csak csókig jutottunk el, aztán megszakítottam vele minden kapcsolatot, mert megijedtem, pedig szerettem. Nagyon félek, hogy leszbikus maradok. Egy átlagos lány akarok lenni, aki a fiúkat szereti, őket tekinti megfelelő partnernek, róluk fantáziálgat. Betegnek érzem magam, mert tetszenek lányok. Ezt kinőhetem, ugye? 17 éves vagyok egyébként, nemrég töltöttem be. Anyu mindig azt mondja, hogy nagyot csalódna bennem, ha megtudná, hogy vannak ilyen hajlamaim.. megőrülök már a tudattól, nem akarom, hogy én legyek a család szégyene. Arra is gondoltam, hogy pszichológushoz fordulok ezzel, de szerintem képtelen lennék megnyílni és őszintén beszélni az ezzel kapcsolatos érzéseimmel, mert én magam sem vagyok tisztában a helyzettel. Néha úgy szeretném megbeszélni anyuval ezt, de biztos, hogy kiborulna és mélységesen lenézne. Segítsetek, annyira el vagyok keseredve. Az utóbbi időben azon gondolkodtam, hogy szeretnék meghalni, nekem így nem kell az élet, nincs erőm többet szenvedni.