Mi a legromantikusabb dolog amiben a párod részesített, vagy te őt?

írt nekem egy dalt, amin ő énekel nekem. gyönyörű volt.

sosem felejtem el(L)

Amikor tavaly véleményem szerint H1N1-es voltam, írtam egy végrendeletet, amiben ráhagytam a házrészemet meg a kutyáimat. Amikor átadtam, félredobta és közölte, hogy jól van. (Nagyjából olyan hansúllyal, ami azt jelenti, mármegintkitörtazagybajodinkábbaludjunk...) Aztán néhány óra múlva arra riadtam fel éjszaka, hogy iszonyat rosszul vagyok, remegett kezem-lábam. Bevallom őszintén, nagyon féltem. De amikor kezdtem jobban lenni, felpattant mellőlem, és kivágtatott a WC-be hányni. Aztán ki kellett mennie a hideg levegőre, mert leverte a víz. Soha életemben nem láttam még ilyen törékenynek.

Ez volt kapcsolatunk legromantikusabb estéje.

Tudni kell, hogy én természetesen mint minden nő, arra vágyok, hogy térden állva kérje meg a kezem, helikopterrel húzzon el az égen egy "Szeretlek, XY!" feliratú zászlóval, stb. Ehhez képest amikor felajánlotta, hogy költözzünk össze, azzal indokolta, hogy sokba kerül neki kijárni hozzám, meg én is jobban jönnék ki anyagilag, aztán nem értettem, miért mondok nemet. Mondom talán azért kéne összeköltöznünk, mert szeretjük egymást, nem? Hát de azt minek mondani, az természetes...Aztán csak összeköltöztünk, olyan is volt az egész...1 év után eléálltam, hogy úgy érzem nem szeret engem. Be is vallotta, hogy már nem úgy, mint rég. Én egész éjjel bőgtem, de mint utóbb kiderült, ő nem csinált nagy ügyet a dologból, mert tudta hogy úgyis túljutunk ezen. Hát én nem tudtam és most se tudom. Tegnap elé is álltam azzal, hogy ha szerelmes valaki másba (mert úgy látom), akkor ne maradjon velem sajnálatból. Köpni nyelni nem tudott, mert ő úgy gondolta, most tök jó a kapcsolatunk és nincs miről beszélgetni. Megmondta, hogy nem létező dolgokról nem tud beszélgetni, úgyhogy hagyjam békén. Mivel nem hagytam, közölte, hogy ő szeret engem és nem vágyakozik senki más után, és nyugodjak meg, ha majd nem szeret, szívbaj nélkül el fog menni, úgyse bírom megakadályozni, de azért legyek szíves és nehogy már én beszéljem rá őt arra, hogy neki szüksége van másra.

Meg hogy miért érzem én azt, hogy nem szeret? Mondtam neki, hogy nem azt érzem, mert most tényleg nagyon jó a kapcsolatunk, de legutóbbi információm szerint már nem szeret. Közölte, hogy ő nem mondta ezt, csak hogy nem úgy, és az elmúlt és most újra szeret, úgy mint az elején és nem igaz, hogy nem érzem. Mondtam neki, hogy de érzem. Akkor meg mi bajom van? Hát hogy közölte velem, hogy nem szeret úgy és ott megálltam agyban. Mindegy mit csinál azóta, nekem még az van érvényben. De hogy hát ő nem gondolta, hogy mondania kell, hiszen úgyis érzem, nem? Mondtam neki, hogy érzem, de mondania kell, mert ha kimondta azt, hogy nem úgy szeret, akkor nem ártana kimondani azt is, hogy szeret, nem? És hogy jó lenne, ha megtanulná, hogy nem úgy lehet megtartani egy nőt, hogy a problémák idején a pofájába vágjuk, hogy már nem szeretjük úgy. Bár ennek inkább örülök, mert nyilván ha az ellenkezőjét állítja, azt is komolyan gondolja. Úgyhogy tegnap kb. 10-szer a képembe vágta, de olyan hangon, mintha éppen szidna, hogy szeret engem, nagyon szeret engem, nagyon szeret itt élni (sza...rom le hol szeret élni, nem vagyok szálloda...!)...

Na, körülbelül ilyen romantikus dolgokat szokott csinálni...