Döglődés, társszerelem, vagy kapuzárási pánik?

Sziasztok!

Furcsa dolog kerget az őrületbe mostanság. Tartós kapcsolatban élek, már 5 és fél éve.

Az a baj, hogy mostanában túl sokat gondolkodok a kapcsolatunkon és ez már kezd megőrjíteni.

Azon, hogy szeretem-e még, szeretem-e eléggé, meg hasonlók. Őszintén, kicsit úgy érzem, hogy az a mindent elsöprő, érzelmi viharos időszak már lecsillapodott, és ez nagyon megijeszt, nem tudom normális-e. Néha picit úgy érzem, tudnék nélküle is élni, persze csak elméleti síkon, de aztán rájövök, hogy belehalnék. Nagyon hiányzik, ha nem vagyok vele, jól elvagyunk, mindent meg tudunk beszélni, bármit megtennék érte és ő is értem. Mondhatni minden szuper, de valami ici-pici pluszt hiányolok. De nem tudom mit, lehet hogy csak azért van így mert túl sokat agyalok, vagy csak mert normális az, hogy egy idő után minden kapcsolat átmegy társszerelembe, ami már egy nyugisabb dolog.

Nem tudom, mit tehetnék, már hónapok óta ezen rágódok és ez kezdi megölni a szerelmes pillanatok hangulatát (persze ő ezt nem érzékeli)... Amikor egyedül vagyok akkor agyalok inkább, és amikor találkozunk és a szemébe nézek, minden hülyeség elillan.

Totál meghülyültem?