Döglődés, társszerelem, vagy kapuzárási pánik?
Sziasztok!
Furcsa dolog kerget az őrületbe mostanság. Tartós kapcsolatban élek, már 5 és fél éve.
Az a baj, hogy mostanában túl sokat gondolkodok a kapcsolatunkon és ez már kezd megőrjíteni.
Azon, hogy szeretem-e még, szeretem-e eléggé, meg hasonlók. Őszintén, kicsit úgy érzem, hogy az a mindent elsöprő, érzelmi viharos időszak már lecsillapodott, és ez nagyon megijeszt, nem tudom normális-e. Néha picit úgy érzem, tudnék nélküle is élni, persze csak elméleti síkon, de aztán rájövök, hogy belehalnék. Nagyon hiányzik, ha nem vagyok vele, jól elvagyunk, mindent meg tudunk beszélni, bármit megtennék érte és ő is értem. Mondhatni minden szuper, de valami ici-pici pluszt hiányolok. De nem tudom mit, lehet hogy csak azért van így mert túl sokat agyalok, vagy csak mert normális az, hogy egy idő után minden kapcsolat átmegy társszerelembe, ami már egy nyugisabb dolog.
Nem tudom, mit tehetnék, már hónapok óta ezen rágódok és ez kezdi megölni a szerelmes pillanatok hangulatát (persze ő ezt nem érzékeli)... Amikor egyedül vagyok akkor agyalok inkább, és amikor találkozunk és a szemébe nézek, minden hülyeség elillan.
Totál meghülyültem?
válasza: válasza:
válasza:Kedves kérdező!
Nem hülyültél meg. Ez teljesen normális. De sajnos a tévé elhitette velünk, hogy van sírig tartó lángolás, és már nem tudjuk értékelni a mély szeretetet. Sokan itt lépnek ki egy kapcsolatból, belevágnak egy újba, ahol van lángolás, majd pár év után kezdik az egészet elölről. Az újdonság varázsa megkopik. Ez elkerülhetetlen. Ahelyett, hogy azt hiányolnád (és a vele járó rengeteg bizonytalanságot és félelmet) értékeld azt a szeretetet és megnyugvást, amit az érett kapcsolat ad.
válasza:Sziasztok!
Akkor rendben vagyok ezek szerint:) Tényleg nagyon tudok vergődni emiatt, pedig pont az érzéseken nem szabad gondolkozni, hisz az mindent annyira leegyszerűsít. Tényleg jó ez a kapcsolat csak úgy látszik furcsán viselem azt, ami egyébként normális...
Az lehet a baj talán, hogy bár 5 éve vagyunk együtt, megrekedtünk egy szinten, mivel nem tudunk összeköltözni.
Amúgy nem vágyok másra, egyáltalán, ja és azt is kihagytam, hogy 25/F vagyok.
válasza:Na,ez eléggé meglepett,hogy férfiaknak is vannak ilyen gondolatai:)azt hittem,csak mi nők agyalunk igy!
Első voltam..
Kedves Bujok!
Őszintén szólva, nem tudom, hogy mi lenne, ha jönne egy új valaki. Őszintén szólva, párkapcsolatban én szemellenzős vagyok, ráadásul úgy gondolom, hogy le tudom élni Vele az életem.
Érdekes amúgy...ha egy idő után "csak" a mély érzelmek tartanak össze egy párt, meg úgy általában a párkapcsolat pozitív velejárói, akkor lényegében csak egy döntés az, hogy "lelépünk"-e valakivel, hisz újat(így izgalmasabbat), s talán jobbat is sodorhat elénk a sors...
válasza: válasza:Te tutira tettél már fel ehhez hasonló kérdést itt.
Szerintem döntened kellene már, mert nagyon nyűglődsz.
Jó vele?
Jó a szex?
Közösen meg tudtok oldani problémákat?
Vonzónak tartod?
Tud újat mutatni?
Összhangban vagytok?
Szeretnél családot alapítani vele?
Vannak-e még vágyaid, amiket szeretnél megvalósítani?
(esetleg még kiélnéd magad?)
Ezekre a kérdésekre kellene válaszolnod, és talán előbbre jutsz egy kicsit.
Kedves utolsó!
Az utolsó kérdésre nemmel, a többire igennel válaszolnék.
Döntés van, vagyis nem kell, hogy legyen. Nem arról van szó, hogy vele legyek-e vagy sem, hanem csak elmélkedek és próbálom magamban helyrerázni a dolgokat.
Sajnos sok mindent túlbonyolítok, ilyen vagyok...:(
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!