Problémás a családom. Mit tudok tenni?

Szia!

Nem az a megoldás, hogy tovább fenntartod ezt az állapotot, hanem a megszüntetése.

Anno, amikor az anyukám "panaszkodott" az apukámra én azt mondtam anyunak: Anya, akármelyik ujjamat harapom meg, mindegyik fáj. Ebből kifolyólag az is fáj, ha te rosszat mondasz róla. Ha kell segítség a probléma lerendezésére nagyon szívesen segítek, de a napi csipp-csupp dolgok, amiken nem tudok változtatni nem érdekelnek. Azért vagytok házasok, hogy ezt lerendezzétek.

Természetesen ez bármilyen családi kapcsolatra adoptálható. Elég szomorú, ha nincsenek tekintettel a terhességedre, nem kéne még téged pluszban stresszelni. Akár ezt is megmondhatod neki(k). Ha meg ezen megharagszanak, akkor az az ő problémájuk.

Ha majd megszületik a bébitek, majd ő is benne lesz a repertoárban??

Egy vizsgára készülve találkoztam az alábbi kitétellel és ezt osztanám meg: statisztikát végeztek a kifejezetten intelligensebb emberek között és vizsgálták a régi "nagyok" életét is: azt hozták le egyik tanulságnak,hogy az intelligens ember elfogadja úgy a környezetét,ahogy az van,illetve ami rajta áll igyekszik javítani=tehát a béke embere.Ez sok esetben a be nem avatkozást és vélemény nem mondást jelenti,mert azzal elfajulhatnak a dolgok.

Megváltoztatni nem tudod,ha beleavatkozol meg az a baj-szerintem éljétek az életetek azon részét,ami rátok tartozik nyugalomban,legyetek konfliktus kerülők amennyire lehetséges-ne avatkozzatok bele más dolgába.Ha nekik így jó,hát lelkük rajta-legjobb,ha véleményt sem mondasz,így elkerülöd a pártoskodást.

Jobb eltávolodni,és minimálisra csökkenteni akapcsolatot az olyan családtagokkal, akik ócsárolják a másikat.És igen, ezt nyugodtan megnmondhatod akármelyikőjüknek, hogy neked ezt hallgatni nincs szükséged. Vagy megértik, vagy tényleg megorrolnak rád, de jelen helyzetben ez nem is olyan rossz, hiszen így ők sem kerseik majd a mindennapi kapcsolatot.

Magyarán , tényleg ne foglalkozz velük, hagyjanak békén.

Magyarul a lenyeg, hogy mindenki kever-kavar, pletykal. Nem tudtok mas varosba koltozni?

Probald anyukadnak mondani, hogy ne hallgassa meg a rokonokat, es ha ilyenek, akkor ne is nagyon tarsa veluk a kapcsolatot, hiszen nincs miert.

Kulonben pedig senkinek semmi koze semmihez, mindenki ugy el, ugy rendezi az eletet, ahogy tudja, ahogy jonak latja. Lehet, hogy ami az egyiknek jo, azon a masik felhaborodik, es ugy gondolja az a dolog rossz.

A ferjedet ne traktald a felesleges pletykakkal, es hulyesegekkel, amiket a rokonok szerint unalombol csinalnak. Mert ha valaki elfoglalt, kisebb baja is nagyobb annal, hogy kivel mi hogyan merre meddig....stb.

Probald anyukadnak megmondani, hogy o se hallgassa a rokonokat, es tegedet pedig teljesen hagyjon ki a dolgokbol. A ferjedet pedig ne faraszd a rokonok felesleges megjegyzeseivel.

nagyon csunya dolog, de én elmentem otthonról 18 évesen (valamivel a szuletesnapom elott anyam hozzamvagta, hogyha nem tetszik valami, el lehet menni, és én éltem a lehetoseggel). nem volt hova mennem, kollegiumban laktam illegalisan, és eltelt par ev, mig rendbejottem lelkileg.

aztan anyam probalkozni kezdett, mert idos, es a tobbi csaladtag kiutalta. en hagytam addig, amig terhes nem lettem, most csunya dolog, de probalom en is leszerelni, mert a leendo gyerekemet akarja eszkoznek hasznalni, illetve olyanokat mond, ami erosen arra utal, hogy semmit se valtozott, ugyanugy karomkodik, ugyanolyan rosszindulatu, stb.

a ferjem nagyon nagyon kedves, turelmes nekem is, de a leendő gyermekem érdekében muszaj helyretennem anyukamat, és ha nem valtozik meg, akkor sajnos megkérem, hogy hagyjuk a kommunkikaciot, hiaba szeretem azert.

ezek szornyu szavak, es nehez dontes, de ha választani kell, akkor a férjem és a gyerekem a családom.

legutobb, amikor anyam meglatogatott, harom temaja volt (8 honapos terhes vagyok), az, hogy ha nem tud majd jarni ongyilkos lesz, és hogyan temessuk el, es mindenkeppen ugy (órákon át), azt, hogy amikor velem volt terhes öngyilkos akart lenni, és hogy milyen rossz volt neki, a harmadik az, hogy én is mennyire utálom őt (mindezt olyan dolgokbol levonta, hogy megkerdezte kivasaltam e mar a picinek a ruhait, mondtam, hogy kimostam, kivasaltam, és összepakoltam a korhazi reszt is), a vegen mar tenyleg ingerult voltam, amikor hazajott a ferjem csak azt latta, hogy ingerulten beszelek anyukammal, kedvesen rakerdezett, hogy mi van, én meg zokogasban tortem ki.

ami nem megy, azt nem eroltetem, sokkal jobb bekenhagyni a dolgokat, mint eroltetni valami nem mukodot.