A csendes szerelem is szerelem?

Az ember sokszor önmagát sem ismeri. Mindig lehet mondani, hogy jaj, én ilyen helyzetben biztos nem tettem volna így vagy úgy, és hogy az a másik milyen ostoba hogy ezt így és így csinálta. De az a helyzet, hogy váratlan helyzetekben az ember önmagának ellentmondó viselkedésre is képes. Úgyhogy amíg nem tapasztaljuk a bőrünkön, nem tudjuk mi sem hogy milyenek vagyunk.

Az, hogy befejezed a másik mondatát sokszor abból adódik, hogy ismered a szófordulatait, vagy már hallottad valamiről a véleményét. Az ember egyébként sokat idomul a másikhoz. Például ha olyan barátnőd lesz, aki nagyon választékosan beszél, akkor te is átveszed a stílusát, vagy átveszel tőle bizonyos mondatokat.

A szerelem azt jelenti, hogy vágysz együtt lenni a másikkal és boldoggá akarod őt tenni. Ha ezt érzed, akkor szerelmes vagy. ha nem, akkor nem vagy az.

32/N

Én a kérdésedre a választ az egymásra hangoltság mértékében látom. Ahogy írod, van, akinek 6 év is kevés ahhoz, hogy úgy érezze, teljesen összehangolódott a párjával. De ez nem jelenti azt, hogy ez örökre így is marad, már csak azért sem, mert téged ez foglalkoztat és fejlődni akarsz. Engedd el magad egy picit, ne görcsölj rá erre a dologra, s ami a legfontosabb, önmagatokhoz mérd magad, ne mások kapcsolatához. Sokan úgy gondolják, hogy van egy "etalon" párkapcsolat, amilyenné válni KELL, s egész életükben kergetik ezt az illúziót, miközben sokféle ember kombinációiból sokféle teljesnek nevezhető kapcsolat alakulhat ki.

Ahogy előttem is írta valaki, önmagunkat sem ismerjük igazán, ám azt hiszem, igaz az az állítás, hogy minél jobban ismered önmagad, annál jobban ismered a másikat.

Lehet, hogy magaddal kellene kezdened, s amint benned helyrekerülnek dolgok, máris másképp látod a helyzetet.

Az egymás mondatainak befejezése nem időfüggő - egyszer találkoztam egy sráccal, két nap után már felváltva fogalmaztuk meg a gondolatainkat félmondatokban.

32/n