Milyen személyiségnek kell lenni ahhoz, hogy valaki hajléktalanná váljon?
ma 09:55 vagyok még mindig.
Az ottlakásról még annyit, hogy a "csöves lakópark" egy istállóból lett kialakitva, szóval képzeld csak el az állapotát, és a felszereltséget.
Jó sokat irtam, remélem haszálható volt a kommentem, és nem untátok meg elolvasni. Aki megunta, attól ezúton is elnézést kérek. :))
"de ő nem akart semmit az élettől, elhagyta magát, igy nem is törődtek vele. "
"Szóval, látszott rajta, hogy kezdeni is akar valamit magával, nem csak ül a babérjain, ezért is kaptunk meg annyi mindent kezdőlökésként. "
sztem erről van szó: aki küzd, annak segítenek (+segít magán), aki elhagyja magát, azon nem .
"Ott szeretett volna maradni a mi kis " családunkban" ahogy ő fogalmazott. Igy többett kellett fizetnie az ottlakásért, de nem bánta." ő végül is nem az utcán volt, hanem fedél volt a feje fölött.+ ő választotta azt (pár hajléktalan is mondta, hogy ők azt választották, hogy azok legyenek)
10:25
hány százalékban voltak olyanok, mint az a nő, aki elhagyta magát?
másik kérdésem, hogy azokról a hajléktalanokról mit tudsz, akik nem akartak hajléktalanszállóra menni, mert sok olyan hajléktalannal találkoztam, aki nem akart. (igazából rájuk gondolok, ilyenkor, tudod: akik maguk alá vizelve... fekszenek az utcákon, milyen embernek kell lenni, hogy valaki odáig jusson?)
"...fetreng az aluljáróban"
na én azokra vagyok kíváncsi, hogy akik az aluljáróban fetrengenek, azoknak milyen a személyisége.
lehet nem jól tettem fel a kérdésemet (mert olyanokat én is tudok, hogy vkit vmi katasztrófa vagy ilyesmi ért, azok átmenetileg az utcára kerülnek, de ők, mint ahogy te se, nem maradnak legtöbbször ott, hanem küzdenek, és talpra állnak).
beszélgettem hajléktalanokkal (azokkal, akik teljesen elhagyták magukat), és azért észrevettem hasonlóságot, így "kívülállóként" is.
ma 00:25 vagyok
Én írtam,hogy a rokonunk élősködött rajtunk.
A történet nagyjából annyi,hogy a pasas elvesztette az állását,és nem volt hol élnie..Mivel vidéken élt,így munkát sem talált,ezért kért meg minket,hogy max.2 hónapra engedjük meg,hogy nálunk lakjon amíg Pesten munkát/albérletet talál. Igaz már feljött Pestre de lassan 1 hónapja az utcán él,és így nem sok esélye van,hogy munkát kapjon.Senki sem alkalmaz hajléktalanokat szívesen..A büszkeségét legyőzve végül is tőlünk kért segítséget.Mi mint rokonok örömmel segítettünk,hiszen csak 2 hónapról volt szó.Eleinte reggel elment és este jött haza,hogy egész nap melót keresett.(naiv vagyok,elhittem) Később bejelentette,hogy kapott melót,de még addig maradna amíg annyi pénzt összeszed,hogy albérletbe menjen..Oké.Ebben is benne voltunk(nem volt képünk kidobni az utcára ha már befogadtuk) Segíteni soha nem segített,sőt,sokszor már szólni kellett egy 33 éves embernek,hogy ne csináljon dolgokat:PL ne cigizzen a lakásban,mert senki nem dohányzik,és gyerek is van(a szobában ahol elszállásoltuk volt erkély,oda ki járhatott volna,de tél volt,így kényelmesebb volt a szobában bagózni)A rágógumit rendszeresen az ágy háttámlájára ragasztotta.Nem győztem spaklival levakarni.A kajába egy fillérrel sem szállt be.Viszont amikor megkapta az első fizetését egy csomó olyan dolgot vett amit mi nem engedhettünk meg magunknak,hogy ilyen kajákat vegyünk.PL kaviár,lazac,baccardi ital,drága szalámik,sajtok..Nemhogy minket de ég a fiamat sem kínálta meg..nem szóltunk mert elvileg nem köteles senkit sem megkínálni,de rosszul esett,hogy hónapokig mi etettük,itattuk,a szállás ingyen volt,sőt mostam rá,és így hálálta meg..7 hónap együttlét után már természetesnek vette,hogy a haverjait és a barátnőjét is felhozza mert ő DVD-ni akar baráti társaságban..Ez már sok volt.Akkor szóltunk neki,hogy van 1 hónapja,hogy keressen valami másik helyet magának mert mennie kell..Azt hitte csak a szánk jár,és semmit nem tett.Így 8 hónap után a férjem összepakolta a cuccát,és kirakta a bejárati ajtó mellé,hogyha belép a lakásba rögtön észre vegye a cuccait.Meglepte a dolog,és elment,de utána nem győztük hetekig hallgatni a férjem nővérét(az ő fia volt) hogy én milyen szemét vagyok,hogy miattam a fia hajléktalan lett,és hogy a férjemnek a család nem fontos..A férjem próbálta elmondani,hogy miket művelt,és 8 hónap bőven elég volt,hogy egy felnőtt rokont mi pátyolgassunk amikor megvan a saját életünk,meg se hallgatta.Hiába mondta a férjem,hogy ő dobta ki nem én..a nővére nem ezt a hírt hallotta.A legutolsó beszélgetés nagy vita közepette úgy zárult,hogy a férjem nyersen odavágta a nővérének,hogy ha annyira zavarja,hogy a fia hajléktalan vegye magához,és éljenek együtt,hiszen ő gyereke nem a mienk..Van lakása,van hova befogadnia a fiát..
Ez a történet lassan 5 éve történt. A férjem a nővérével azóta sem beszélnek,pedig minden évben küldünk képeslapot,és évente kétszer-háromszor ír neki levelet hátha egyszer válaszol..(eddig még nem)
A fia 2 éve írt neki egy emailt..amiben újra megkérdezte,hogy lakhatna-e a lakásunkban egy pár hónapot,mert jelenleg az úgyis üresen áll..De nem engedte meg...
Szóval nem személyiségfüggő.Van aki kihasználja mások segítségét,és vannak akik önhibájukon kívül lesznek hajléktalanok..teljesen mindegy,hogy összeroppannak,vagy csak kalandvágyból lesznek azok akik..
ma 14:47
nekem meg pont az jön le az írásodból, hogy személyiségfüggő a dolog.
pl. ez az ennyire cseszik a másikra, csak kihasználja, nem alkalmazkodik minimálisan se, szerintem ezek személyiség jegyek.
pl. az nagyon durva, hogy bent bagózik a másik lakásában, és nem száll be a közösbe akkor se, amikor megtehetné, nem segít a házimunkába, amit meg bármikor megtehetett volna.
(akikkel beszéltem azok, is olyanok voltak, hogy mondtam, hogy fontos a másokhoz alkalmazkodás, és látszott, hogy ezzel egyáltalán nem ért egyet.)
utolsónak:
mondom, rosszul tettem fel a kérdést. nem azokra gondoltam, akik rövid ideig kerülnek az utcára (de ti is szállóra mentetek, a szabad ég alatt csak nagyon rövid ideig voltatok). de erőt vesznek magukon , és talpra állnak, mint ahogy ti is. hanem azokra a csövesekre, akik maguk alá csinálnak, összebűzölögnek mindent, nem mennek szállóra akkor sem, ha megtehetnék, stb..
akikkel eddig beszéltem volt bennük sok közös vonás. egyébként a kérdésemben nem úgy tettem fel, hogy azok a személyiségjegyek negatívak. de aki előtted írt, az is egy olyan személyiséget írt le, akire az jellemző, hogy nem törődik a másikkal, pofátlanul kihasználja, meg tönkre teszi a dolgait (a bagóval a levegőt, meg a dolgokba is beleivódik a cigiszag...).
akik maguk alá vizelnek az aluljáróban, azok mind alkoholisták, olyan részegek, bódultak, hogy már nincs erejük, hogy felálljanak, és már a szellemi leépülésük is megkezdődött, ezért már minden mindegy nekik, csak meglegyen a napi piaadag.
ők nem is mehetnének hajléktalanszállóra, mert részeg állapotban be sem engedik őket, ezért nekik marad az utca.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!