Ki hogy tudta megszokni az együtt élést a párjával? Bővebben lent!

Tényleg probálj több kompromisszumot közni,elvégre szereted.

Persze furcsa hogy nem a megszkott modon történik minden mert már van aki "belekontárkodik" a te amugy magán szférádba,de ez az együttélés,mindkinek van heppje vagy dolga ami ilyenkor derül ki és nem feltétlen tetszik,de megkell probálni válzoztatni rajta vagy orvosolni.

Én sehogy nem bírtam megszokni.

Teljesen megváltozott, egy vadidegen ember lett belőle, aki mintha azóta nem szeretne. De mint utóbb kiderült, akkor még szeretett, csak amikor én távoldotam el tőle, ő akkor kezdte úgy érezni, hogy már nem szeret úgy. Én nem tudtam megszokni, hogy az összeköltözésünk első napjától fogva megszűntek a puszik, az ölelések és még sorolhatnám. Előléptetett háztartási alkalmazottá. Azóta visszaléptettem magam, nem vagyok hajlandó mindent én csinálni, de még mindig kb. 5-ször annyit dolgozok, mint ő.

Nekem fél év után jött képbe egy srác, akiből aztán kiábrándítottam magam, mivel semmi kedvem nem volt újabb illúziókhoz. Csak gondolati szinten, de úgy alaposan megcsaltam vele. Neki meg szerintem most van valaki, pontosabban nincs mert a csaj foglalt, de szerelmem szenved mint a kutya. Olvastam egy mailt, amiben érdeklődött felőle, és a csaj is nagyon kedvesen válaszolt, hogy puszi...meg stb., a hajam is égnek áll.

Elegem van. Minden az összeköltözéssel romlott el, soha többé nem fogok senkivel. A tervezett gyerekről mélyen hallgatunk, csak akkor akar elvenni, ha terhes leszek, de én nem akarok gyereket olyantól aki nem szeret, másrészt ha valakinek nem kellek gyerek nélkül, ahhoz nem megyek hozzá. Csak a lakás miatt van velem. Most ősszel volt valami javulás, gondolom hogy plátói neki a csaj, kénytelen volt hozzám visszamenekülni.