GYŰLÖLÖM a szüleimet, van rá valamijen módszer, hogy, , elváljak" tőlük?

Hidd csak el, ez kamaszkori dolog. Én is átestem ezen, 6 éves koromtól 13 éves koromig úgy voltam vele, mint te. De elmúlt. És én elkezdtem értékelni a szüleimet. Mert nélkülük sehol se lennék. Úgy voltam vele, hogy csak kedvtelésből ordítoznak velem, pedig nem így volt. Így visszanézve nagyon rossz gyerek voltam, a szemükbe mondtam, hogy utálom őket...

De elmúlt, és én igyekszem jóvátenni azokat az éveket. Persze most is előfordul, hogy nem értünk egyet, és vitatkozunk, de most már tudom, hogy nekik köszönhetem mindenem amim van.

Viseld el őket. Próbáld meg visszafogni magad. Hidd el, ők szeretnek, és csak jót akarnak neked! Tudom, nehéz elhinni, én sem hittem el anno. De gondolj bele:Te hogy éreznéd magad, ha a gyereked gyűlölne? Akarnál neki rosszat szándékosan? Nem próbálnád meg a lehető legjobban felnevelni? Szülőnek lenni nem könnyű feladat. Értékeld a kemény munkájukat, mert ők csak neked akarnak jót!

A problémád valós, a kifejezésmódod óvodás, nem is tinis. Ha kihagytad volna ezt az "őket ölöm vs magam ölöm" fszságodat, akár még meg is sajnálnálak.

1. Először vegyél vissza kicsit magadból. (És ne légy egy ilyen fatalista idióta, mert ezzel csak megutáltatod magad)

2. Mérlegeld, hogy a szüleidtől mennyire függsz.

3. Válts stílust és mondd meg nekik a szemükbe, hogy sokkal hitelesebb embernek tartanád őket és jobban fel tudnál nézni rájuk, hogyha nem veszekednének és a gyerekükkel is megértőbbek lennének. (Persze mindezt akkor, amikor már az önvizsgálaton túlestél és nem viselkedsz már úgy, hogy magadra haragítsd őket)

4. Ha reménytelen velük szót érteni, akkor szard le őket, enni aludni járj csak haza.

5. Valóban gondolkodj el egy vidéki vagy külföldi tanulási lehetőségen, és oldj kereket koleszba vagy valahová.

6. Ha a 18at betöltöd és tudsz dolgozni, akkor ennél még egy albérletben lakás is jobb.

Jelentettétek a kérdést..Fuu,de nagyok vagytok:D

Remélem, most már jobban érzitek magatokat.:)))

Ütik a szülei, úgy viselkednek vele mint egy darab ronggyal, hát mit vártok, ódákat zengjen róluk?

Ha elmondja a problémáit az a baj, ha nem nem.

Tüsszent, és odavágják a szülei, hogy "b*zdmeg miért vagy beteg?"

Ez mi?

Tény, hogy vannak sokkal rosszabb helyzetbe élők.Van, akinél nincs áram, kaja..Semmi, ami az alapellátáshoz tartozik.De nem kéne a kettőt hasonlítani.Valakinek meghal valamelyik szülője, és nem bírja elviselni a fájdalmat, azt sajnáljuk, de ha valakinek "csak" a nagymamája hal meg, és azt nem bírja elviselni, akkor az már hülye, és nem is lehet akkora fájdalma mintha a szüleit vesztette volna el?

Gondolkodjatok már.

Aki nem csonka családba nőtt fel, jól kijött a szüleivel, az át se érzi milyen lehet apa/anya nélkül, vagy jelen pillanatba nem normális családba felnőni..

Kap kaját,oké.De az szerintetek annyira természetes, annyira normális ( persze ha nem túloz a kérdező ), hogy késik a BKV és már pofon?Vagy, hogy szinte meg se szólalhat mert bármit mondd, a szülei mindig az ellenkezőjét várják?

Testileg hiába fejlődik rendesen ( kap enni, inni stb ), ha felnőtt korára egy lelki nyomorék lesz.

Eddig védtelek kérdező, most viszont elmondom, te is hibás vagy!

Ilyet mondani, hogy megölnéd a szüleid, nem normális.A szüleim 3 éves koromba elváltak, azóta akkor hallok apámról, ha pénzt tud belőlem csinálni.Agresszív és alkoholista, 8hós terhesen ütötte anyát,rajtam is maradt "nyom", mégse mondom, hogy megölném, pedig kb több szükségem van a legnagyobb ellenségemre, mint rá..Ez nem egy épelméjű kijelentés, de reméljük egy újabb veszekedésen vagy túl, és csak az ideg beszélt belőled.(Bár akkor se normális, de az ember idegességébe, sokszor mondd olyat, amit ha lehiggad megbán ).

Üljetek le beszélni, köss kompromisszumot velük.Egyenlőre a feltételeket ők szabják, neked pedig alkalmazkodni kell, de ha betartod a szabályaikat, cserébe lehet, hogy várhatsz te is valamit.

Ha nagyon nem működik, menj el a családsegítőhöz, ők tudnak neked segíteni.Elmondod, hogy a szüleid milyen apróságért megütnek, illetve nem tudsz rendesen tanulni, mert minden nap az ő veszekedéseiket kell hallgatnod, veled is mindenért veszekednek stb..Kiküldenek hozzátok egy családvédelmist, ő miután mindenkit meghallgatott, tehát fel tudja mérni mennyire súlyos a helyzet, ír egy "listát" a problémákról, és hogy mit kell tenni neked és a szüleidnek, hogy ez változzon.Ad rá x hónap próbaidőt,közbe kijár hozzátok, és ellenőrzi, hogy történik e pozitív változás, illetve elindult e egy olyan folyamat ami a problémá(i)d megoldásához vezet.A próbaidő alatt, szakemberek is segítenek nektek ( pszichológusok ).Ha változik a helyzet, egy idő után lemarad rólatok a csv-s.Ha nem, és úgy látják, télleg súlyos a helyzet, elvesznek a szüleidtől.Ennél jobban semmit nem fogsz megbánni, bár tudom, most még nem hiszed el.Egy nevelőotthonba, ugyanezek a problémák megvannak mint a szüleidnél ( naponta veszekedések minimum.. ),csak van pár plussz dolog, amiért talán érdemes meggondolni, hogy vajon jobb lenne e ott mint a szüleidnél.Havi 5200ft,vajas szalámis kenyér mindennap,sűrűje nélküli "vízleves" ha le mered szólni a kezedbe nyomnak naponta 400ft-t, hogy vedd meg magadnak EGÉSZ napra a kajádat.(Reggeli,tízórai,ebéd,uzsi,vacsi) :) Be van osztva percre pontosan mikor eszel, nem szereted a kaját, éhen maradsz.Fél 10-kor kötelező villanyoltás, nem beszélhetsz utána, nem mész oda ahova akarsz,napi fél óra net, mert így kerül csak sor mindenkire,ha akármelyik ismerősödnél szeretnél aludni, minimum egy hónappal előtte szólnod kell, ilyenkor kimennek hozzá,leellenőrzik a lakást/házat, ha nekik tetszik mehetsz, ha nem nem.(Mondd, ez nem lenne ciki?:))Kötelező tanóra(nem te döntöd el mikor mennyit tanulsz.:) Ha már mindent megtanultál, és megírtál minden leckét, akkor se állhatsz fel az asztaltól, ameddig le nemjár a tanóra.Minden reggel takarítás (portörlés a szobádba,wcbe,fürdőbe, és a szobádba felsöprés, felmosás.Cigit, telefont, ruhát ellopnak.A szekrényedet nem tudod zárni, a szobádat meg főleg nem engedik.Ha úgy érzed ez jobb, tehetsz érte, hogy odakerülj.Odakerülni könnyű, kikerülni már 18 éves kor alatt ritkaság.:)

Egy nem a szüleivel élő 16L.

Nekem is mindig azt mondták, hogy túlzok. Apám, amikor teheti részeg, egy vagon pénzem elb.szta, mert a saját fizuját elitta pár óra alatt, meg elgépezte, örökségemnek is annyi lett (fél milla), tojik bele mindenbe, és ez sem túlzás, de anno a legjobb barátnőm mondta ezt...

Amit tudsz tenni: mivel nem tudsz sehova menni, ezért sajnos el kell fogadnod a játék szabályaikat. Tartsd be őket, legyél minta példány, még ha beledöglesz is a jópofizásba, aztán, amikor lehet, összeszeded magad és viszlát!

A hosszú válaszos vagyok.:)

Én elhiszem..Tudom milyen ez.Nem véletlen, hogy még 2 évem van a nagykorúságig, mégse anyával élek..Bár én nagyon sajnálom ezt, de ez most lényegtelen.

Szóval ha úgy érzed, jobb lenne intézetbe menj el a családvédelmisekhez.

Borzasztó, hogy mennyi idióta ember van itt. Ha nem így állnának hozzá, akkor egyértelmű, hogy kevesebb családon belüli erőszak lenne, s kevesebb lelkileg sérült gyerek...

Nekem is ilyen családom volt. Ordítottak mindenért, ha olyan kedvük volt. Előfordult, hogy ha fellöktem egy poharat, akkor el is csattant egy pofon...

Persze könnyű mondani, hogy addig míg eltartanak, addig KUSSOLJAK, ugye. De azért én is érző ember vagyok, nekem is szükségem van arra, hogy szeressenek. Nem voltam lázadó tinédzser, inkább csak ültem csendben is tűrtem. Ennek pedig az lett az eredménye, hogy így 23 évesen néha egy veszekedés alkalmával felböffen az a sok rossz dolog, amit tőlük kaptam, s napokig rosszul érzem magam miatta...

Kérdező!

Ha nincs rokon, ahová mehetnél, akkor neked is muszáj lesz tűrni. Én annak idején "barátokba", saját kialakított világomba menekültem, s igyekeztem kizárni őket ebből. Ha üvöltöztek fülhallgató fel, s egy bizonyos kor után, amikor elkezdtek velem ordibálni sarkon fordultam és ott hagytam őket.