Létezik olyan, hogy valaki megszokja a hazudozást?

Mert mindenki Igazmondó juhász, ugye?

Az a szomorú igazság, hogy mindenki hazudik. Mindig, mindenkinek.

És elképesztő lelkierő kell ahhoz, hogy az ember fenntarthassa a látszatot: ő más, ő őszinte. Csak a pancsereket lehet rajtakapni a hazugságon, a profikat sosem.

Most biztosan sokan úgy gondoljátok, hogy egy megátalkodott hazug disznó vagyok, de gondolkozzatok el: mindig, minden körülmények között igazat szóltatok? Sosem hazudtatok, egy "picit" sem?

Én is ismerek ilyen embert, de a legdurvább, hogy ő nem is gondolja azt, hogy hazudik, egyszerűen megmásítja a múltat a saját javára vagy mások kárára. És azt hiszi, ez a valódi igazság. És lehetetlen szembesíteni. Szerintem ez már betegség.

Amúgy:

A válasz írója 64%-ban hasznos válaszokat ad.

A válasz megírásának időpontja: tegnap 23:32

A kérdésedre válaszolva, soha nem szoktam hazudni, ha az érdekem azt kívánná, akkor sem. Ha idegen, ha családtag, akkor sem. Utoljára általános iskolában hazudtam. Most 23 vagyok. Amúgy a hazudás is sokféle lehet.. van ami megbocsájtható és nem gonoszságból van.

Egy hazugságról szóló könyvben olvastam, hogy az emberek átlagosan naponta 2-3 alkalommal hazudnak. A nők általában úgy hazudnak, hogy a másiknak ne legyen rossz érzése, a férfiak meg általában a saját hasznukat keresik. Persze ez átlag, vannak olyanok, akik sokat hazudnak, és vannak, akik kevesebbet. De olyan, hogy valaki mindig igazat mondjon, nem létezik. Azokat nagyon szokták utálni, mert belegázolnak az ember lelkébe.

Van olyan, hogy nem sok értelme van a hazugságnak, nem függ semmi attól, hogy igazat mond-e valaki, mégis inkább hazudik, mert így pl. színesebbnek, érdekesebbnek mutathatja magát.

Nehéz megszokni, ha sokat hazudott valaki, hogy ezután kevesebbet tegye.